A tudósok szerint a legtöbb hold – a Föld kísérőbolygója is – egy óriási becsapódás által alakult ki. Egy új tanulmány szerint a Plútó és alig kisebb holdja, a Charon kapcsolata azonban ettől jelentősen eltér, és igen egyedülállónak mondható.
A legtöbb bolygóösszeütközéses forgatókönyvet a »ráfutás és ütközés« vagy a »súrolás és összeolvadás« kategóriába sorolják
– fejtette ki Adeene Denton, az Arizonai Egyetem bolygókutatója.
Amit azonban most felfedeztek, az valami egészen más:
a tanulmány szerint az égitestek összeütköztek, rövid időre össze is tapadtak, mielőtt szétváltak volna és gravitációs kötelékben maradtak volna egymással.
Ezt is olvasd el! Hat hely, ahol vizet találhatunk a Naprendszerben
Mi a magyarázat?
A Plútót és a – szén-dioxidot is rejtő – Charont mindössze 19 500 kilométer távolság választja el egymástól, de ami még lényegesebb a kutatók szerint, hogy a kőzetből és jégből álló felszínük jóval hidegebb, mint a legtöbb vizsgált bolygóé a Naprendszerben. Emiatt pedig teljesen eltérő a viselkedésük is összeütközés esetén.
A kutatócsoport szimulációi azt mutatták, hogy a Plútó és a Charon évmilliókig úgy tapadtak egymáshoz, hogy mindkét objektum viszonylag ép, összetételük változatlan maradt. Amikor pedig újra szétváltak, megőrizték találkozásuk előtti paramétereiket.
Ez is érdekelhet! Már csak egy helyen bujkálhat a Naprendszer kilencedik bolygója
A felfedezés arra utal, hogy a bolygótestek és kísérőik kialakulása sokkal izgalmasabb és sokrétűbb, mint ahogy a kutatók eddig hitték.
Továbbá tanulság az is, hogy minden apró fizikai tulajdonságot számba kell venni ahhoz, hogy megértsük, hogyan működnek a dolgok a fizikai világegyetemben.
Különösen érdekel bennünket annak megértése, hogy ez a kezdeti konfiguráció hogyan befolyásolta a Plútó geológiai fejlődését. A becsapódásból származó hő és az azt követő árapályerők döntő szerepet játszhattak a Plútó felszínén ma látható jellegzetességek kialakulásában
– magyarázta Denton.
Forrás: Sciencealert
