Úgy tűnik, az áldozatként felajánlott emberek élve eltemetése a neolitikumban bevett szokás volt Európa nagy részén. Egy új tanulmány 20 ilyen gyilkosságot azonosított időszámításunk előtt 5400 és 3500 között, írja a Live Science.
A tanulmány egy a dél-franciaországi Avignon melletti Saint-Paul-Trois-Châteaux-ban felfedezett ősi sír elemzése után készült. A sírhely egy gabonatároló gödröt imitál, és három nő maradványait találták meg benne, akiket körülbelül 5500 évvel ezelőtt temettek el.
Ez is érdekelhet! Ijesztő rituálékat hajtottak végre a maják napfogyatkozáskor
A Science Advances című folyóiratban szerdán közzétett új tanulmány azt sugallja, hogy az érintetteket szándékosan ölték meg: először az úgynevezett incaprettamento módszerrel megkötözték, majd még életükben eltemették őket – minden bizonnyal egy mezőgazdasági rituálé során.
A tanulmány szerint a felajánlott emberi áldozatok incaprettamentóval történő megölése a neolitikus Európa nagy részén hagyomány volt.
A kegyetlen módszer lényege, hogy a térdelő áldozatok nyakát összekötik a hátuk mögé hajlított lábukkal, így gyakorlatilag saját magukat fojtják meg.
A tanulmány vezető szerzője, Eric Crubézy, a franciaországi Paul Sabatier Egyetem antropológusa szerint az említett sírban több szimbólum is volt, ami a földműveléshez köthető. A gabonatároló-szerű sírhely fölé épített faépítményt a napfordulók idején a Naphoz igazították, és a közelben több, gabona őrlésére szolgáló törött követ is találtak a tudósok.
A Saint-Paul-Trois-Châteaux-i emberáldozatok rejtélyének vizsgálatához Crubézy és kollégái elemezték az Európa-szerte feltárt ősi sírhelyek régészeti tanulmányait. Kutatásuk során tizennégy neolitikus lelőhelyen találtak bizonyítékot összesen húsz incaprettamento-áldozatra. A leletek i. e. 5400 és i. e. 3500 közöttiek.
Ajánljuk figyelmedbe! Kutatók szerint ezek a 2000 éves perui sziklarajzok pszichedelikus zenét ábrázolnak
Crubézy szerint úgy tűnik, hogy az incaprettamento a mezolitikumban, még a földművelés megjelenése előtt alakult ki áldozati szokásként, később, a neolitikumban pedig a mezőgazdasági áldozati rituálék részévé fejlődött.
A módszer a jelek szerint a neolitikus Európa nagy részén elterjedt volt, hiszen Csehországtól Spanyolországig számos helyen találtak erre utaló nyomokat. A legkorábbi a csehországi Brno közelében található sír, amelyet i. e. 5400-ra datálnak, a legkésőbbiek pedig a Saint-Paul-Trois-Châteaux-i leletek. Mindez arra utal, hogy a gyakorlat több mint 2000 éven keresztül működött Európa-szerte.
