Ha máshol nem is, legalább a tesiórákon mindenki csinált már négyütemű fekvőtámaszt (angolul: burpee), amit a legtöbben nem kedvelnek, de az összes tornatanár esküszik rá.
Bármennyire is kimerítő, úgy tűnik tényleg igazuk van: a legújabb kutatások szerint a négyütemű fekvőtámasz nemcsak a tizenévesek állóképességét javítja, hanem a rövid távú memória jelentős javulásával is összefüggésbe hozható – írja a Futurism.
Aki nem ismeri, a katonaság által népszerűsített, hírhedt gyakorlat lényege, hogy álló helyzetből guggolásba kell ereszkedni, a lábakat hátulról deszkapozícióba tesszük, fekvőtámaszt végzünk, majd felugrás – ezt aztán a végtelenségig lehet ismételni.
Shutterstock
Az Environmental Research and Public Health című folyóiratban megjelent tanulmányban 52 tizenéves, 15 és 16 év közötti fiú és lány vett részt, mivel a meglévő kutatások szerint ez az életszakasz különösen érzékeny az állóképesség fejlesztésére.
A kutatók négy hónapon keresztül kontroll- és kísérleti csoportra osztották a kamaszokat. Az előbbiek egy tipikus állóképességi programban vettek részt, ami nem tartalmazott négyütemű fekvőtámaszt, míg az utóbbiak ugyanezt a programot követték, de belerakták a rettegett gyakorlatot is. A tinédzserek 60 másodperces négyüteműkkel kezdtek, az időtartam pedig a vizsgálat előrehaladtával egyre nőtt.
A kutatók megállapították, hogy a burpee-programban részt vevő kamaszok jelentősen, 8,6 százalékkal gyorsabban futottak a 2000 méteres futáson. Eközben a kontrollcsoportban megrekedt tizenévesek csak 1,9 százalékkal voltak gyorsabbak, ami az adatok szerint statisztikailag nem jelentős különbség.
A kognitív hatások előtt még: nyilvánvalónak tűnhet, hogy a négyütemű fekvőtámasz végrehajtása javítja az állóképességet, de még a kutatókat is meglepte, hogy a gyakorlat mennyire hatékony volt a futás szempontjából– szemben a kontrollcsoport sima állóképességi programjával.
A dolgok még érdekesebbé válnak, ha a rövid távú memóriát nézzük. A tanulmány szerint a burpee-programban részt vevő serdülők 26 százalékos javulást mutattak a jól ismert és megbízható Jacobs-tesztben, a rövid távú memória értékelésében, amely egy számsort használ, amelyet a résztvevőknek ugyanabban a sorrendben kell felidézniük, amelyben a számokat bemutatták.
Azt viszont a kutatók is elismerték, hogy nem tudják, hogy önmagában a gyakorlat okozta-e ezeket a pozitív hatásokat, vagy a programmal való kölcsönhatás. Azaz nehéz megmondani, hogy közvetlen memóriajavulásról van-e szó, vagy egyszerűen csak a tizenévesek lettek felpörgetettebbek és elkötelezettebbek a vizsgálatban való részvétel hatására. Emellett a tanulmány semmit nem mond arról, hogy a négyütemű fekvőtámasz hogyan hatna más korosztályok fittségére vagy kogníciójára.
Persze ez nem azt jelenti, hogy a tinédzsereket a végtelenségig kínozzuk a gyakorlattal, ,a kutatók hangsúlyozzák, hogy a megfelelő egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. A túl kevés edzés nem eredményezne jelentős javulást, míg a túl sok fizikailag és pszichésen is kimerítheti őket, és esetleg demotiválhatja őket a további mozgástól.
A kutatók szerint a jövőbeni vizsgálatoknak arra kellene összpontosítaniuk, hogy milyen adagolású edzésre van szükség az optimális javuláshoz.
Korai még, de az eredmények érdekesnek tűnnek, bár messze nem véglegesek. Lehetséges, hogy a javulás inkább a gyakorlatok mennyiségének enyhe növekedésének köszönhető, mint magának a gyakorlatnak.
