2016-ban a NASA elindította az OSIRIS-REx űrszondát, hogy közelebbről is megnézze a Bennu aszteroidát. Két évvel és 1,9 milliárd kilométerrel később az űrszonda megérkezett a célállomásra, és megkezdte a Bennu felmérését a felszíne fölött 6 kilométeres magasságból.
A szénben gazdag, nagyjából 550 méteres égitest minden hatodik évben elhalad a Föld mellett, mivel ahhoz hasonló távolságban kering a Nap körül. A NASA szakemberei szerint 1:2700-hoz az esélye annak, hogy az aszteroida összeütközik a Földdel a következő évszázad végén, éppen ezért fontos, hogy a szakemberek minél többet megtudjanak az aszteroidáról, és gondoskodhassanak a Föld biztonságáról.
2020-ban a NASA egy lépéssel továbbment a küldetésben, és az OSIRIS-REx-et az aszteroida felszínére küldte, hogy mintát gyűjtsön – ezt korábban még egyetlen NASA-űrszonda sem tette meg. A mintavétel után az űreszköz újra elemelkedett az aszteroidától. A NASA aszteroida-szimulációi szerint a felemelkedéssel egy apró „horpadást" kellett volna hagynia a szondának az aszteroida felszínén.
A tényleges küldetés során viszont a leszállás helyén robbanásszerű törmelék és egy nyolc méter széles kráter keletkezett.
A gyűjtőmisszió adatai és a leszállóhelyet követő elrepülési megfigyelés alapján a kutatók megállapították, hogy a Bennu aszteroida felszíne annyira laza, hogy az OSIRIS-REx egyszerűen tovább süllyedt volna a felszínbe, ha nem indítja be időben a hajtóműveit. Mint kiderült, az aszteroida felszínével kapcsolatos várakozások teljesen tévesek voltak, és a Bennu külsejét alkotó részecskék olyan lazán kapcsolódnak egymáshoz, hogy inkább folyadékként viselkednek, mint szilárd anyagként
Az adatok alapján kinyert tapasztalat segíthet a tudósoknak más aszteroidák távoli adatainak pontos értelmezésében, ami rendkívül fontos lehet, ha valaha egy esetleges aszteroidabecsapódás veszélye fenyegeti a Földet, és küldetést kell indítani a fenyegető űrszikla eltérítésére vagy megsemmisítésére.
