Nem elég, hogy nagy, de még az embernél is gyorsabb ez a vadászpók
Egy friss kutatás szerint egy ausztráliai vadászpók lehet a világ leggyorsabban futó pókja: majdnem 3,6 métert tett meg másodpercenként, vagyis elég gyors ahhoz, hogy utolérjen egy kocogó embert.
A valószínűsíthetően Heteropoda cervina vagy Heteropoda jugulans fajhoz tartozó vadászpók nem apró, rejtőzködő állat, hanem nagytestű, hosszú lábú ragadozó. A friss, szakmai bírálat előtt álló tanulmányban a kutatók 236 példányt vizsgáltak meg 162 fajból, majd az eredményeket korábbi adatokkal egészítették ki, így összesen 258 pókfaj futási teljesítményét hasonlították össze.
A mérésekhez laboratóriumi pályát használtak: a pókok mozgását kamerával rögzítették, majd elemezték, melyik faj milyen gyorsan képes két pont között haladni. A queenslandi vadászpók 3,59 méter/másodperces sebességet ért el, amivel nem egyszerűen gyorsabb lett a mezőnynél, de meghaladta egy átlagos ember könnyű kocogótempóját is.
A „leggyorsabb pók” címe ugyanakkor nem ennyire egyszerű, írja a ScienceAlert. A Guinness-rekordok között a marokkói flic-flac pókot, vagyis a Cebrennus rechenbergi nevű fajt tartják számon, amely veszély esetén látványos, bukfencező mozgással menekül. A mostani kutatás szerzői szerint ez nem ugyanaz, mint a klasszikus értelemben vett futás. Ráadásul a flic-flac pók átlagos csúcssebessége körülbelül 1,7 méter/másodperc – tehát jócskán elmarad az ausztrál vadászpók újonnan mért tempójától. A vizsgálat célja azonban nem pusztán az volt, hogy kiderüljön, melyik pók a leggyorsabb. A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen anatómiai és evolúciós tényezők határozzák meg az állatok mozgását. Ahogy a tanulmányban fogalmaznak:
Másképp fogalmazva: a gyorsasághoz nem elég a nagy test. A lábak aránya, a vadászati stratégia és az evolúciós háttér is számít. A talajon aktívan vadászó pókok különösen jó eredményt értek el, ami logikus, hiszen ezek az állatok nem hálóban várják a zsákmányt, gyakran üldözniük kell azt. A kutatók szerint a nagyobb pókok általában gyorsabbak, de csak egy pontig: ha a test túl nehézzé válik, a méret már inkább hátrányt jelenthet. Erre a fizikai korlátra utalt David Labonte, az Imperial College London biomechanikusa is, aki így magyarázta a jelenséget:
A kutatás egyik legjobb példája erre az apró narancsszínű goblinpók, az Oonops pulcher. Tömege körülbelül harmincezerszer kisebb a rekordot döntő vadászpókénál, mégis csak nagyjából tizennyolcszor volt lassabb nála. Ez jól mutatja, hogy az állatok mozgásteljesítményét nem lehet pusztán a méret alapján megérteni.
Olvasd el ezt is!