kínai rakéta
Bill Nelson, a NASA igazgatója nemrégiben aggodalmát fejezte ki Kína űrkutatási céljaival kapcsolatban, különösen amiatt, hogy az ország valamilyen módon tulajdonjogot követelne a Hold felett, és megakadályozná más országok küldetéseit. De tényleg van miért aggódni?
Aggódunk amiatt, hogy Kína leszáll a Holdra, és azt mondja: »Most már a miénk, ti pedig maradjatok ki belőle!«

– mondta Nelson a német Bildnek adott interjújában Nelson.

Kína természetesen azonnal cáfolta az állításokat.

A NASA igazgatója és a kínai kormánytisztviselők közötti szóváltás egy olyan időszakban történik, amikor mindkét nemzet aktívan dolgozik a Holdra irányuló küldetéseken, Kína pedig egyáltalán nem szégyenlősködött holdi törekvéseivel kapcsolatban – emlékeztet a ScienceAlert.

2019-ben Kína lett az első ország, amely űrhajóval landolt a Hold túlsó oldalán. Ugyanebben az évben Kína és Oroszország közös terveket jelentett be, hogy 2026-ra elérjék a Hold déli pólusát. Egyes kínai tisztviselők és kormányzati dokumentumok pedig kifejezték azt a szándékukat, hogy 2027-re egy állandó, legénységgel ellátott Nemzetközi Holdkutató Állomást építenek.

A The Connversation cikkében azonban két, az űrbiztonsággal és Kína űrprogramjával foglalkozó szakértő – Svetla Ben-Itzhak és R. Lincoln Hines – szerint nagy különbség van aközött, hogy Kína – vagy bármelyik állam – holdbázist létesítene és a Hold tényleges „elfoglalása" között.

A szakértők úgy gondolják, hogy sem Kína, sem más nemzet nem fogja a közeljövőben „átvenni" a Holdat, mivel ez nem csak illegális, de technológiailag is „meredek" lenne – nem beszélve arról, hogy egy ilyen vállalkozás költségei rendkívül magasak lennének, míg a befektetés nyeresége bizonytalan.

Kínát a nemzetközi űrjog korlátozza 

Jogi szempontból Kína nem foglalhatja el a Holdat, mert ez ellentétes a hatályos nemzetközi űrjoggal. Az 1967-ben elfogadott és 134 ország – köztük Kína – által aláírt világűr-egyezmény kifejezetten kimondja, hogy „a világűr, beleértve a Holdat és más égitesteket, nem képezi nemzeti tulajdonba vétel tárgyát szuverenitásra való hivatkozással, használat vagy megszállás útján, vagy bármilyen más módon" (II. cikk).

A jogtudósok vitatkoznak a „kisajátítás" pontos jelentéséről, de a szó szerinti értelmezés szerint a szerződés azt jelzi, hogy egyetlen ország sem veheti birtokba a Holdat, és nem nyilváníthatja azt nemzeti törekvései és előjogai kiterjesztésének.

Ha Kína megpróbálná ezt megtenni, nemzetközileg elítélnék, ami megtorló válaszokat is vonna maga után.

Bár egyetlen ország sem tarthat igényt a Hold birtoklására, a világűrről szóló szerződés I. cikke lehetővé teszi bármely állam számára a világűr és az égitestek felfedezését és használatát. A közeljövőben nem Kína lesz az egyetlen látogató a Hold déli pólusán – elég csak az USA vezette Artemis-misszióra gondolni, ami 2025-re embereket juttatna a Holdra.

​A Hold irányítása nem egyszerű feladat 

A közel 39 millió négyzetkilométeres felszínével – ami Ausztrália területének nagyjából az ötszöröse – a Hold feletti bármilyen ellenőrzés ideiglenes és helyi jellegű lenne.

Valószínűbb, hogy Kína inkább megpróbálná megszerezni az ellenőrzést bizonyos, stratégiailag értékes holdi területek felett, például a nagyobb vízjégkoncentrációjú holdkráterek felett.

A holdi jég azért fontos, mert az emberek számára olyan vizet biztosítana, amelyet nem kellene a Földről szállítani. A jég emellett létfontosságú oxigén- és hidrogénforrásként is szolgálhat, amelyet rakétaüzemanyagként lehetne felhasználni.

Röviden: a vízjég alapvető fontosságú a Holdra vagy azon túlra irányuló bármely küldetés hosszú távú fenntarthatóságának és túlélőképességének biztosításához.

A stratégiai fontosságú holdi területek ellenőrzésének biztosítása és érvényesítése jelentős pénzügyi befektetéseket és hosszú távú erőfeszítéseket igényelne – ezt ráadásul egyetlen ország sem tudná megtenni anélkül, hogy ne vegyék észre mások.

Kína rendelkezik egyáltalán a szükséges erőforrásokkal és képességekkel?

Tény, hogy Kína hatalmas összegeket fektet az űrkutatásba. A 2021-es évben az USA 51 indításával szemben 55 indítással vezet a Föld körüli pályára állítások számát tekintve, és az ország az űreszközök 2021-es telepítése tekintetében is az első három helyen áll. A kínai állami tulajdonú StarNet űrvállalat 12 992 műholdból álló megakonstellációt tervez, és az ország majdnem befejezte a Tiangong űrállomás építését is.

Arról nem is beszélve hogy a napokban jelent meg az állam 2026 és 2030 között tervezett küldetéseinek javaslatai, ami jól jelzi, mennyire gondolja komolyan az ország az űr meghódítását.

A Holdra menni azonban nem olcsó mulatság, de a Hold „elfoglalása" sokkal drágább lenne. Kína űrkutatási költségvetése – a becslések szerint 2020-ban 13 milliárd dollár – csak körülbelül fele a NASA költségvetésének. Beszédes viszont, hogy amíg az USA 2020-ban 5,6 százalékkel növelte az űrköltségvetését, addig Kína 17,1 százalékkal az előző évhez képest.

De szakértők szerint még a megnövekedett kiadások ellenére sem tűnik úgy, hogy Kína befektetné a Hold „ elfoglalásának" drága, merész és bizonytalan küldetéséhez szükséges pénzt.

Ha Kína valóban átvenné az irányítást a Hold egy része felett, az kockázatos, költséges és rendkívül provokatív akció lenne. Az ország azt kockáztatná, hogy a nemzetközi jog megsértésével tovább rontaná nemzetközi megítélését, ami szankciókat válthat ki – mindezt egy bizonytalan, még meghatározásra váró haszonért cserébe.


A figyelmetekbe ajánljuk