2018-as holdra szállása óta Kína Csang'o-4 roverje rengeteg lélegzetelállító képet készített a Hold krátereiről és még ásványok elemzésére is volt ideje. A Csang'o-4 egyébként a legelső űrszonda, mely a Hold távolabbi felére szállt le.
Mostanra pedig segítségével a tudósoknak sikerült a Hold legfelső 300 méterének réteges struktúráját minden eddiginél részletesebben vizualizálni – írja a Space.com.
Az eredményeket augusztus 7-én, a Journal of Geophysical Research: Planets folyóiratban publikálták, az eredmények a kutatók szerint több milliárdnyi év történelmére világítanak rá.
A Csang'o-4 előljáró roverje, a Yutu-2, egy olyan technológiával van felszerelve, amit angolul úgy neveznek, hogy Lunar Penetrating Radar (LPR). Jianqing Feng, egy arizonai asztrogeológiai kutató szerint ez az eszköz lehetővé teszi a rádiójelek holdfelszínre való küldését. Ezután pedig képes meghallgatni a beérkező „visszhangot”.
A tudósok ezeket a visszhangokat, illetve a földalatti struktúrákból érkező rádiójeleket arra tudják használni, hogy feltérképezzék a Hold felszíne alatti található területeket.
2020-ban a tudósoknak a Yutu-2 LPR-jének köszönhetően már sikerült a Hold legfelső 40 méterét feltérképezni, de egészen eddig nem mentek mélyebbre.
A legújabb adatok pedig arra engednek következtetni, hogy a holdfelszín legfelső 300 métere több réteg porból, földből és összetört sziklákból áll
– számolt be róla Feng.
Ezen anyagok között elrejtve egy kráterre is bukkantak, melyet minden bizonnyal egy Holdba csapódó óriási égitest okozott. Feng és kollegái úgy gondolják, a krátert körülvevő törmelék egy, a vulkáni működéshez hasonló kilökődés során jött létre. Ezen felül a kutatóknak sikerült öt különböző lávaréteget felfedezni, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt szilárdulhattak meg.
Ne hagyd ki! A Holdba csapódott az oroszok űrszondája
A tudósok szerint a Hold nagyjából 4,51 milliárd évvel ezelőtt formálódott, amikor is egy Mars méretű objektum belecsapódott a Földbe és ilyen úton kiszakított egy darabot belőle – a Holdat. Ezt követően a Holdat körülbelül 200 millió éven keresztül érték további becsapódások, közülük pedig voltak olyanok, melyek megrepesztették felszínét.
A Földhöz hasonlóan, a Hold köpenye akkoriban több »magma-zsebet»« tartalmazott, melyek vulkánkitörések sorozata során szivárgtak ki az újonnan alakult repedéseken keresztül
– magyarázza el Feng.
A Csang'o-4 legújabb adatai szerint ez a folyamat idővel lelassult: Feng és kollegái azt látták, hogy a vulkáni törmelékekből álló rétegek a Hold felszínéhez közelítve egyre vékonyodnak. Ez arra utal, hogy a későbbi kitörések során kevesebb láva szivárgott át, mint a korábbiaknál.
A Hold lassacskán egyre inkább lehűlt és a későbbi vulkáni szakaszában kifogyott a gőzből. Az energiája idővel csökkent.
– mondta Feng.
Ez is érdekelhet: A Szaturnusz megaviharjai „csak" hónapokig tombolnak, de évszázadokig befolyásolhatja az időjárást
Úgy tartották, hogy a Hold vulkáni tevékenysége mintegy egymilliárd évvel ezelőtt abbamaradt (bár a tudósok felfedeztek bizonyítékokat, melyek fiatalabb, körülbelül százmillió éves vulkáni tevékenységre utalnak). Emiatt a Holdra gyakran geológiai szempontból halottként hivatkoznak.
Ennek ellenére lehetséges, hogy mélyen a holdfelszín alatt még ma is láva bujkál
– teszi hozzá Feng.
A Csang'o-4 missziója ezzel még korántsem ért véget. Feng abban bízik, hogy az űrszonda a jövőben is értékes információkkal fog tudni szolgálni, illetve, hogy segítségével nem várt geológiai formációkat tudnak majd felfedezni.
