A kutatók szerint az utolsó jégkorszak alatt a tengeri jég egy ősi utat biztosíthatott az első embereknek, hogy elérjék az amerikai kontinenst.
A felfedezés – miszerint az emberek a part mentén való csónakázás mellett ezen az úton is vándorolhattak – egy újabb rejtvénydarabot szolgáltat arra vonatkozóan, hogyan sikerült az embereknek átkelniük Beringián, azon a szárazföldön, amely egykor Ázsiát és Észak-Amerikát kötötte össze – írja a Live Science.
Beringia Alaszkát és Kelet-Szibériát (Csukcsföldet) kötötte össze egyes jégkorszakokban, amikor a világtenger szintjének csökkenése miatt a Bering-szorosban lévő víz visszahúzódott.
A kutatás 2023-ban jelent meg a PNAS folyóiratban, és eredetileg arra összpontosított, hogy a Beringia menti tengeri áramlatok mikor voltak hajózhatóak vízi járművekkel, a kutatócsoport azonban egy sokkal fontosabb dologra jött rá.
Ez is érdekelhet: Az ősemberek sokkal hamarabb kezdhettek el főzni, mint azt eddig gondoltuk
Két fő forgatókönyv létezik arra vonatkozóan, hogyan vándorolhattak először az emberek Amerikába. A korábbi elképzelés szerint az emberek akkor tették meg ezt az utat, amikor Beringia viszonylag jégmentes volt. Egyre több bizonyíték utal azonban arra, hogy az utazók vízi járműveken tették meg az utat Ázsia, Beringia és Észak-Amerika csendes-óceáni partjai mentén 15 ezer évvel ezelőtt.
Annak kiderítése, hogy ezek közül a forgatókönyvek közül melyik lehet helyes, sokáig nagy kihívásnak bizonyult, főként azért, mert a vándorlás idején az emberi megszállás legvalószínűbb helyszínei közül sok már víz alatt van a Bering-tengerben
– nyilatkozta Jesse Farmer, a bostoni Massachusetts Egyetem paleoceanográfusa.
A régészek már 14 ezer évvel ezelőttről is találtak bizonyítékokat a nyugat-kanadai tengerparti településekről. Egy 2020-as tanulmány szerint azonban az akkori olvadó gleccserekből származó édesvíz olyan erős áramlást hozhatott létre, amely megnehezítette az emberek számára a part menti utazást.
Hogy pontosabb képet kapjunk az óceánok állapotáról az emberi vándorlás ezen potenciálisan kritikus időszaka alatt, Summer Praetorius, a U.S. Geological Survey paleoceanográfusa és kollégái az észak-amerikai csendes-óceáni partvidék óceáni üledékeit vizsgálták. Az adatok nagy része a planktonok apró kövületeiből származik; ezek mennyisége és kémiai összetétele segíthet a tudósoknak következtetni az óceánok ősi hőmérsékletére, sótartalmára és a tengeri jégtakaróra.
A kutatócsoport éghajlati modelljei kimutatták, hogy 20 ezer évvel ezelőtt az óceáni áramlatok több mint kétszer olyan erősek voltak, mint manapság, mivel a jégkorszaki szelek és az utolsó jégkorszak csúcspontján alacsonyabb volt a tengerszint. Bár nem lehetetlen ellene evezni, ezek a körülmények nagyon megnehezítették volna a csónakkal való utazást dél felé.
Olvasd el ezt is! Új kísérletek alapján az ősember nem morgott
A tudósok azt is megállapították, hogy a régió nagy részén télen, körülbelül 15 ezer évvel ezelőttig tengeri jég volt. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az Amerikába érkező ősi bevándorlók ahelyett, hogy az erős áramlatok ellen eveztek volna, a tengeri jeget használhatták platformként, amelyen gyalogolhattak.
Ezek a nyitott időszakok az éghajlati feljegyzésekből jól átfedik az Új-Mexikóban talált lábnyomokat, amelyek körülbelül 23 ezer évesek. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ezen a területen átvándorló emberek nagyon jól alkalmazkodtak a gyorsan változó körülményekhez
– mondta John Jaeger, a Floridai Egyetem tengeri geológusa.
