1991-ben bukkantak rá egy különös megfagyott múmiára Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban. A nagyjából 5200 éves, Ötziről sokáig úgy gondolták, hogy gyilkosság áldozata lett, de a közelmúltbeli vizsgálatok másra helyezték a hangsúlyt.
A jégember kilétéről, megjelenéséről és haláláról megannyi teória kering, most pedig egy teljesen újfajta megközelítést boncolgatnak a régészek.
Ötzi felfedezése egy olyan helyen, ahol a táj hirtelen átalakul, a szakértőkben kérdéseket vetett fel az emberáldozás lehetőségével kapcsolatban. A történelem során az ilyen határzónákat a bosszúálló istenségeknek szánt áldozatokkal hozták összefüggésbe. A helyszín pedig, ahol a jégember elesett, kísértetiesen hasonlít ezekre az áldozati helyszínekre.
Az áldozással kapcsolatos elméletet alátámasztó egyik legfontosabb bizonyíték a múmia közelében talált rézbalta. A radiokarbonos kormeghatározás i. e. 3300-ra teszi, ami így a rézkort fél évezreddel hátrébb tolja.
Egy ilyen eszköz elkészítéséhez mesteri tehetségre volt szükség, ami a korabeli emberek számára már-már mágikusnak tűnő képességnek számított.
A népszerű régész,Francis Pryor szerint ez a fejsze inkább az isteneknek szánt áldozati ajándék lehetett, mint bosszú, rablás vagy alkalmi gyilkosság eredménye. Elvégre az ember nem hagyna el egyszerűen egy olyan rendkívüli értékű dolgot, mint egy rézbalta, egy hétköznapi bűncselekmény után.
