ötzi jégember

1991-ben bukkantak rá egy különös megfagyott múmiára Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban. A nagyjából 5200 éves gyilkosság áldozata, Ötzi, a jégember azóta is folyamatosan meglepi az embereket – beleértve a régészeket is, akik most újból tanulmányozzák őt.


Az újkőkori múmiáról úgy gondolták, hogy egy olyan szokatlan eseménynek köszönhetően maradt fenn, amely valószínűleg nem ismétlődik meg: megfagyott és egy gleccserbe záródott, közvetlenül azután, hogy egy nyílvesszővel halálosan hátba lőtték.

Egy újabb elemzés után azonban Lars Pilø régész, a norvégiai Innlandet Megyei Tanács Kulturális Örökségvédelmi Osztályának munkatársa és kollégái már másképp vélekednek – írja a Science Alert.

Ez is érdekelhet: Szoros, összetartó családi közösségben élhettek a neanderlvölgyiek

Ötzi Európa legrégebbi ismert természetes emberi múmiája. A felfedezése óta eltelt 30 évben intenzíven kutatták. Ma már tudjuk, hogy mit viselt, hogy tetoválásai voltak, hogy mit evett utoljára, sőt még azt is, hogy milyen hangja lehetett.

De ha Ötzit halála után folyamatosan fagyasztották volna, egyfajta időkapszulába zárva, ahogy azt eredetileg gondolták, akkor jobb állapotban maradt volna fenn. Ehelyett csak az alsó fele maradt érintetlen állapotban, míg a nyakán a bőr lepattogzott, hogy a koponyacsontot felfedje, és a bundás köpenye darabokra hullott, így a háta meztelen maradt

– állítja Pilø és csapata új tanulmányában.

Ráadásul a fagyott múmiával együtt talált leletről eredetileg azt gondolták, hogy a tulajdonos halálát megelőző konfliktus során sérült meg, most azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a sérülés összhangban van azzal, ami az anyagok lerakása után történhetett, különösen, ha a környező jég többször megolvadt és újra befagyott.

A lelethez nem kapcsolódó ősi sílécek, nyilak és vadászfelszerelések is hasonló töréseket és kopásokat mutatnak, mint az Ötzivel talált leletek, ez pedig azt jelentheti, hogy ezek általában a jégolvadás vagy a csúszó jég által keltett erők során keletkeznek.

Ez a bizonyíték határozottan arra utal, hogy a felsőtestet az 1991-es felfedezés előtt többször is felfedezték

– írják a kutatók.

Pilø és kollégái kifejtik, hogy mivel a férfi holmijait akár 6 méteres távolságban is szétszórva találták meg, Ötzi nem biztos, hogy ott halt meg, ahol rábukkantak. A férfi valószínűleg a szakadék felett hunyt el, majd a tavaszi hó eltemette, utána pedig az olvadékvíz a szakadékba sodorta.

Ez is érdekelhet: Megtalálták az eddigi legrégebbi sebészeti beavatkozás bizonyítékait – nem is akármilyet

Ötzi és leletei valószínűleg rendszeresen ki voltak téve a forró nyaraknak a halálát követő 1500 évben. Az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen bővültek a jeges leletekkel kapcsolatos ismeretek, ami lehetővé tette a kutatók számára, hogy Ötzi körülményeit új megvilágításba helyezzék.

Az ilyen típusú leletek megőrzéséhez nem szükséges különleges körülmények sorozata, és a releváns helyszíneket ma már heves olvadások sújtják

– vonta le a következtetést a csapat, ami azt jelenti, hogy az ilyen jellegű mumifikálódás gyakoribb lehet, mint azt korábban gondolták.

Ki tudja, mi minden rejlik még a föld alatt?

A figyelmetekbe ajánljuk