Videón a 400 éves japán futótechnika, ami a térdet is kíméli
Első pillantásra inkább tűnik különös mozdulatsornak, mint komoly futótechnikának: rövid lépések, előredőlő tartás, laza térdek és olyan ritmus, amely távol áll a nyugati futóiskolák megszokott mozgásától. Japánban mégis egyre többen figyelnek fel az Edo-kori futárok ihlette módszerre, amely a test lendületére épít.
A módszer egyik legismertebb mai képviselője a 61 éves Oba Katsunori, aki több mint tíz éve kutatja az Edo-kor futástechnikáit. Ezeket a mozdulatokat azok a hikyaku futárok alkalmazhatták, akik a 17–19. századi Japánban üzeneteket és csomagokat vittek az ország legtávolabbi pontjaira is. A korabeli történetek szerint a Tokió és Kiotó közötti, nagyjából 500 kilométeres utat akár három nap alatt is teljesíteni tudták.
Oba videói 2024 őszén kezdtek terjedni a közösségi médiában. A felvételeken hagyományos japán munkaruhában és szalmaszandálban mutatja be a technikát: előredől, aprókat lép, és a megszokottnál jóval lazábban használja a testét. Rövid idő alatt hatalmas figyelmet kapott, videói több százmilliós nézettséget értek el, sajátos futóórái pedig gyorsan betelnek.
Ahogy a The Asahi Shimbun is írja, az Edo-kori futás egyik ismert formája a namba-bashiri, amelynél az azonos oldali kar és láb együtt mozdul. Oba ebből indult ki, de a testhasználat finomabb részleteit is vizsgálta, majd saját változatot alakított ki, amelyet követői Edo-bashirinak neveznek. A technika lényege nem a minél nagyobb erőkifejtés, éppen az ellenkezője: a test ellazítása, az enyhe előredőlés és a lendület tudatos kihasználása.
A módszer egyik eleme a hiza nuki, vagyis a térdek tudatos ellazítása. A 61 éves mester szerint ezzel rendkívül gyorsan lehet irányt váltani, mert a test a merev fékezés helyett képes teljesen átengednii magát a mozdulatnak. Egy másik, látványosabb változatot ő maga „nindzsaszerű futásként” mutat be: ilyenkor nagyon gyors, apró lépésekkel halad, majd oldalirányba is könnyedén elmozdul.
A technika mögött azonban nem puszta internetes népszerűség áll. Oba akkor kezdett mélyebben foglalkozni a régi japán futásformákkal, amikor 48 évesen egy térdsérülés miatt fel kellett adnia egy 100 kilométeres ultramaratont. A kudarc után futástechnikákról szóló könyveket kezdett olvasni, majd a japán parlamenti könyvtárban régi kiadványokat böngészett, és ukiyo-e metszeteken is mozdulatok után kutatott.
Ami a legérdekesebb, hogy a kísérletezés végül saját testén is eredményt hozott: három évvel a feladott ultramaraton után újra nekivágott a 100 kilométeres távnak, amit sikerült teljesítenie. Számára az Edo-bashiri nem nosztalgia, sokkal inkább annak keresése, hogyan lehet úgy futni és járni, hogy a test hosszú távon is mozgékony maradjon. A módszer ma már jóval túlmutat a futóközösségeken. Az Edo-bashiri a japán fiatalok körében is felkapottá vált, és Oba azt tervezi, hogy végigfutja az egykori Tókaidó útvonalat, amely Tokiót és Kiotót kötötte össze 53 állomáson keresztül. Célja ugyanaz, mint az egykori futárok legendás teljesítménye: három nap alatt eljutni az egyik városból a másikba.
Olvasd el ezt is!