A spirálkarokban végződő lapos galaxisok meglehetősen gyakoriak a világegyetemben, olyanannyira, hogy mi is egy ilyenben élünk. Nemrég ilyeneket örökített meg a NASA James Webb űrteleszkópja – egészen pontosan 19 darabot, természetesen az eszköztől elvárt lenyűgöző részletességgel.
A NASA űrteleszkópja legújabb megfigyeléseit a Physics at High Angular resolution in Nearby GalaxieS (PHANGS) program részeként végezte. Ebben világszerte több mint 150 csillagász vett részt számos megfigyelési eszköt segítségével.
Ezt is nézd meg! A James Webb egy csillagköd belsejébe nyert lenyűgöző bepillantást
A cél a spirálgalaxisok megértése, amelyben a James Webb alábbi felvételei nagy előrelépést jelentettek, a nagyfelbontás ugyanis lehetővé teszi, hogy ezeket a struktúrákat a valaha megfigyelt legkisebb léptékben lássuk, amely többek közt döntő betekintést nyújt a csillagkeletkezési folyamatokba is.
Úgy érzem, hogy a csapatunk állandóan abban az állapotban él, hogy – pozitív értelemben – elárasztja a képek részletgazdagsága
– árulta el Thomas Williams, az Oxfordi Egyetem posztdoktori kutatója.
A képeken a gáz eloszlásában lyukak láthatók, amelyeket egy vagy több csillag szupernóvája hozott létre, és amelyek a gázt kiszorítják. Valamint olyan gázszálak is feltűnnek, amelyek jóval túlterjednek a szabad szemmel látható spirális struktúrán.
Ezek a struktúrák általában ugyanazt a mintázatot követik a galaxisok bizonyos részein. Úgy gondolunk ezekre, mint a hullámokra, és az egymástól való távolságuk sokat elárul arról, hogy egy galaxis hogyan osztja el a gázt és a port
– tette hozzá Erik Rosolowsky, az Albertai Egyetem fizikaprofesszora.
A spirálgalaxisok vélhetően belülről kifelé alakulnak ki, ezért nagy figyelmet szentelnek ezen objektumok központi régióinak is. A közepén egy szupermasszív fekete lyuk bujkálhat, némelyik pontja azonban annyira fényes, hogy a túlszaturált előtér a felvételen diffrakciós tüskéket hoz létre.
Ezt is nézd meg! Kialakuló protocsillagokat fotózott a James Webb
E képek mellett a kutatók egy nagyjából 100 ezer csillaghalmazt tartalmazó katalógust is közzétettek. Ez az eddigi legnagyobb ilyen projekt.
Az elemzés mennyisége, amit ezekkel a képekkel el lehet végezni, jóval nagyobb, mint amit a mi csapatunk kezelni tudna
– hangsúlyozta Rosolowsky, aki reméli, hogy az adatbázis által jobban össze tudnak majd a közeljövőben dolgozni a kutatók.
