Az orosz űrügynökség újonnan kinevezett vezetője, Jurij Boriszov kedden bejelentette, hogy 2024 után az ország elhagyja a Nemzetközi Űrállomást, amelynek megépítésében is részt vett, és amelyet az Egyesült Államokkal, Európával, Japánnal és Kanadával közösen üzemeltetett.
Az azonban nem világos, mennyire kell komolyan venni a fenyegetést, amely hetekkel azután érkezett, hogy a NASA és a Roszkozmosz bejelentette a legénységi helycserét, amely lehetővé teszi, hogy egy orosz kozmonauta a SpaceX Crew Dragon űrhajójával utazhasson az ISS-re.
A Roszkozmosz bejelentését a korábbi vezető, Dmitrij Rogozin hónapokig tartó kifakadásai jellemezték, amiről mi is írtunk már párszor – ezekben a nyilatkozatokban rendre utalt is a leválásról
Az orosz invázió miatt először februárban bejelentett szankciók kifejezetten a Roszkozmosz akadályozására irányultak az USA részéről, nyíltan azzal a céllal, hogy leépítsék az orosz űripart.
Márciusban a Roszkozmosz elvesztette a OneWeb alacsony Föld körüli pályán keringő szélessávú műholdjainak indításában betöltött szerepét (ezt a munkát a SpaceX fogja befejezni), júliusban pedig az Európai Űrügynökség elvetette az Oroszországgal való együttműködésre vonatkozó terveket egy marsjáró létrehozásában.
Az orosz űripar azonban már régóta hanyatlik, részben a hiányos finanszírozás miatt, de a korrupció és a tudatos tervezés is elősegítette a problémát – állítja a Fast Company elemzése.
Meredek visszaesés
1992 nyarán, amikor az Egyesült Államok és az újonnan alakult Oroszország megegyezett abban, hogy együttműködnek az űrkutatásban. Ekkor már az oroszok űrprogramja jelentősen elsorvadt, és félő volt, hogy az elszegényedett orosz mérnökök rakétákat építenek a „barátságtalan" nemzetek számára. Washingtonban pedig a tervezett, csak az Egyesült Államokra korlátozódó űrállomás növekvő költségei miatt félő volt, hogy elveszti a kongresszus támogatását, ezért logikus volt egy közös űrállomás építése, ami 1998-ban az ISS-ről szóló megállapodáshoz vezetett.
A megállapodás értelmében a kilépésről legalább egy évvel korábban írásban kell értesíteni a másik felet.
Az ISS építése 1998. november 20-án kezdődött az amerikai finanszírozású, de orosz építésű Zarya modul indításával egy orosz Proton rakétával, majd december 4-én az amerikai építésű Unity modul indításával az Endeavour űrhajó fedélzetén.
Az ISS folyamatos emberi jelenléte 2000. november 2-án kezdődött, és több tucatnyi építési repülés után az ISS ma már a legnagyobb ember alkotta objektum a Föld körüli pályán – és az egyetlen űrhajó, amely a Földről jól látható.
Útközben a NASA sok mindent megtanult Oroszországtól, hogyan kell egy ellenálló űreszközt megépíteni, de az oroszok szerepe az együttműködésben az utóbbi időben visszaszorult. A SpaceX Crew Dragonja miatt a NASA-nak már nincs szüksége Oroszországra az űrhajósok szállításához. Júniusban a NASA az amerikai építésű Cygnus teherűrhajóval emelte az állomás pályáját, amelyet korábban kizárólag az orosz részleg látott el.
Ettől függetlenül csábítóan hangzik egyszerűen az oroszoktól,ahogyan azt Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója kedden meg is tette, de az összefonódott létfenntartó rendszerek, amelyek összekötik az orosz modulokat a többivel, megnehezítenék a kapcsolatnak a feloldását – még akkor is, ha ezek az alkatrészek továbbra is csatlakoztatva maradnak.
Számos technikai kihívás van, amelyeket valószínűleg kellő figyelem és erőforrások mellett meg lehet oldani
– mondta Jeffrey Manber, a Voyager Space nemzetközi és űrállomásokért felelős elnöke és az űrbeli szolgáltatásokat nyújtó magáncég, a Nanoracks alapítója.
Manber az 1990-es években betekintést nyert az orosz űrprogramba, most pedig azt állítja, hogy a szankciók a híres Szojuz űrhajóinak kulcsfontosságú alkatrészeinek importjának blokkolásával elkerülhetetlenné tették az orosz kilépést.
A szankciók azonban – feltéve, hogy Oroszország nem vonul ki Ukrajnából – még valószínűtlenebbé teszik, hogy létrejönne egy kizárólag Oroszországra korlátozódó űrállomás is.
Az ország továbbra is küszködik a Proton leváltására szánt Angara A5 rakéta tesztelésével, amely egy régi konstrukció, a megbízhatósága romlott, és nem tudja felvenni a versenyt a SpaceX Falcon 9 és Falcon Heavy rakétáival.
Ráadásul a Szojuz űrhajót – amely először 1966-ban indult – ugyan többször is korszerűsítették, de még nem sikerült egy nagyobb legénységi járművel helyettesíteni.
Manber szerint ezért biztosra veszi, hogy Oroszország a közeljövőben nem indít saját űrállomást.
Így még az is elképzelhető, hogy az orosz űrhajósok sem az ISS-re sem a most épülő kínai Tiangong állomásra sem férnek majd fel – utóbbi például olyan pályán áll, amelyet a jelenlegi orosz rakéták nem érnek el az orosz indítóállásokról.
Az Egyesült Államok eközben arra készül, hogy az ISS-t magánfejlesztésű állomásokkal helyettesítse, és három óriásrakéta is érkezik: a NASA drága és bővíthető Space Launch System, a SpaceX újrafelhasználható Starship rakétája és a Blue Origin is fejleszti a New Glenn nevű rakétáját.
A szakértők szerint ezért öt év múlva az USA-nak nem lesz szüksége Oroszországra az állomással kapcsolatban, de a következő két év sokkal nehezebbé válhat az országnak – feltéve, ha nem csak egy újabb blöffről van csak szó az orosz részről, mivel tudják, hogy egyedül nem nagyon juthatnak tartósan az űrbe a közeljövőben.
