Animáció egy Holdra leszálló asztonautáról
Fotó: Shutterstock

Rádióállomást is telepítene a Holdra a NASA legénysége

Több mint 50 éve nem járt ember a Holdon. A NASA ezen szeretne változtatni Artemis-II nevet viselő programjával 2025-ben. Ezzel pedig történelmet is írnának, hiszen a legénység tagjai között találjuk Christina Koch-ot, az első nőt, aki eljut az égitestre. Talán az ő feladata lesz telepíteni azt a rádióállomást, amit szintén az űrügynökség tervei között szerepel.


Az űrprogram megállapodása értelmében több űrügynökség is csatlakozik majd a NASA-hoz. A tervek szerint Hold körüli pályára állítanak olyan létesítményeket, mint például az Artemis bázistábora, vagy a Nemzetközi Holdkutató Állomás. Számos olyan tudományos kutatás válik majd a misszió során lehetővé, amely a Földön vagy a Föld körüli pályán nem lenne lehetséges.

Ezt is nézd meg! Becsapódás és lávatánc: videón nézhetjük meg hogy alakulhatott ki a Hold

Az egyik ilyen vizsgálat az univerzum „sötétnek" nevezett korszakra irányul. Ez egy olyan időszaknak felel meg, amely nagyjából 380 ezer évvel az ősrobbanás után kezdődött. Ekkor az univerzumot semleges hidrogén töltötte ki, amelyből az első csillagok és galaxisok kialakultak.

3D-s illusztr\u00e1ci\u00f3 a s\u00f6t\u00e9t anyag robban\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00e9s az univerzum l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9r\u0151l

3D-s illusztráció a sötét anyag robbanásáról és az univerzum létrejöttéről

Kép: Shutterstock

Sajnos az egyetlen fényforrás ebből az időből az ősrobbanásból visszamaradt reliktum sugárzás, amelyet azonban a Földről nem lehet mérni. Egyrészt mert a légkör elnyeli, illetve megtöri és visszaveri a rádiójeleket, mielőtt a földi műszerek észlelni tudnák. Másrészt az űrben és az időben ilyen messzire eljutó rádiójeleket elnyomnák a földi források – elektronikus készülékek, adótornyok, kommunikációs műholdak – által okozott rádiózavarok.

Ez is érdekelhet: A NASA olyan mélyedéseket talált a Holdon, ahol az élet fenntartásához is alkalmas a hőmérséklet

A Hold azonban határozottan előnyben van, mivel pajzsként működik, és blokkolja a Földről érkező rádióhullámokat. Túlsó oldalán „rádiócsend” és a földi források által okozott interferenciától mentes körülmények uralkodnak, amely lehetővé tenné, hogy az érzékeny rádióantennák érzékeljék az ebből az ősi korszakból származó sugárzást.

Végül, de nem utolsósorban, a rádióantennák képesek lennének adatokat gyűjteni a nemrég az indiai holdjárónak is gondot okozó holdi éjszakákon is. Ekkor a Napból érkező rádióhullámok sem zavarnának be. Mivel az elkövetkező években több Hold-misszió várható, több javaslat is született holdi rádióobszervatóriumok építésére.

Ahogy Kaja Rotermund, az antennán dolgozó Berkeley Lab egyik posztdoktori kutatója, kifejtette:

Ha a Hold túlsó oldalán vagyunk, akkor egy érintetlen, rádiócsendes környezet áll rendelkezésünkre, ahonnan megpróbálhatjuk észlelni ezt a sötét középkorból származó jelet. A LuSEE-Night egy olyan küldetés, amely megmutatja, hogy képesek vagyunk-e ilyen jellegű megfigyeléseket végezni egy olyan helyről, ahol még soha nem jártunk, egy olyan frekvenciatartományban, amelyet még soha nem tudtunk megfigyelni.

Ez a cikk eredetileg az Universe Today című lapban jelent meg.


A figyelmetekbe ajánljuk