Az ezzel kapcsolatos tanulmányt Ben Bromley, a Utahi Egyetem számító asztrofizikusa, Sameer Khan informatikus, valamint Scott Kenyon, a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium asztrofizikusa készítette el, akik hozzátették: a javaslat ugyan tudományosan megalapozott, mégsem tartozik feltétlen a „jó ötlet" kategóriába – egyelőre.
A kutatók szerint viszont a drasztikusabb kategóriába eső megoldások közül ez egy olyan terv, amely sokkal kevesebb kockázattal jár, ráadásul alacsonyabb összegből is finanszírozható lenne, szemben más, vészhelyzetben felmerülő stratégiával – számol be az eredményekről a ScienceAlert.
Ez is érdekelhet: 6 teljesíthető életmódbeli változás a globális felmelegedés ellen
A légkörünkben megmaradt szén-dioxid rekordszintjének köszönhetően a bolygót felmelegítő napsugárzás minden egyes joule-ja kisebb eséllyel jut vissza az űrbe. A logikus lépés az lenne, ha az emberiség megszabadulna a fosszilis energiától, de erre nincs belátható időn belül sok esély, ezért a tudomány már régóta ötletel azon, hogyan lehetne visszaverni a napsugárzás egy részét, mielőtt eléri a Földet.
Voltak olyan javaslatok, ami szerint kén-dioxid-részecskékből készült vékony köddel kellene kiegészíteni a bolygó légkörét, ami ugyan praktikus, és gazdaságilag megvalósítható ötlet, de több kutató szerint is komoly környezeti következmények lehetnek belőle.
Más javaslatok szerint napernyőket kellene szétszórni az űrbe, ami szintén elméletben jó lehet, viszont a Nap gravitációjába és a bolygónk közötti holt zónába történő indításhoz és irányításhoz rengeteg energiára lenne szükség, ami növeli a kudarc kockázatát –állítják a kutatók.
Bromley, Khan és Kenyon lényegében a Föld légkörében lebegő kén kevésbé veszélyes változatát számította ki. A tanulmányuk szerint a holdkőzetek felhasználásának egyik előnye, hogy olyan anyagokra támaszkodik, amelyek nem igényelnek jelentős gyártási munkát, nem kell a felszínről indítani, és nem szennyezik bolygónkat.
A kutatók a különböző anyagfajták által vetett árnyékot, a gravitációs erők hatását, a napfényből származó sugárnyomás és a napszél erősségét felmérve kiszámították, hogy milyen minőségű és mennyiségű apró kőzetdarabkák szükségesek ahhoz, hogy a Nap sugarainak alig 2 százalékát kiszűrjék.
Kimutatták, hogy a holdi porfelhő – a méretétől függően – viszonylag gyorsan kitisztulna: a mikron méretű szemcsék egy héten belül kiszorulnának a helyükről, ezért rendszeres utánpótlást igényelnének. A pozitívum, hogy nem lenne szükség a pálya módosítására, ha valami rosszul alakulna, csupán várni kell néhány napot, hogy a holdi törmelék „elszálljon" előlünk.
A kutatók számításai szerint egyes pályák lehetővé tennék, hogy a Holdról porszemeket bányásszanak és lőjenek ki, amelyek napokig biztosítanák a szükséges árnyékolást a Földnek. A bolygónkat átmenetileg hűsítő kozmikus porernyőre vonatkozó kezdeti javaslatok aszteroidák felhasználására vonatkoztak, de a szerzők szerint nem kellene távoli meteorokra vadászni, ha itt van a Hold a „közelben".
Szerintük a Nap és a Föld közötti megfelelő ponton egy jövőbeli holdi állomásról gondos számítások után a Hold kőzetei a legköltséghatékonyabb és -kockázatmentesebb módszer arra, hogy hűvösen tartsuk a bolygót, „amíg az emberiség észhez nem tér, és nem csökkenti a kibocsátását".
Hogy az ötleten elkezdenek-e majd magasabb szinten is gondolkodni, majd a jövő eldönt. De eddig úgy néz ki, hogy az évszázad végére az emelkedő tengerszint, a hőhullámok, az összeomló óceáni áramlatok és a szélsőséges időjárási jelenségek miatt könnyen lehet, hogy egy mesterséges beavatkozásra lesz szükségünk hogy mentsük a bőrünket.
