Az utolsó vacsora évszázadok óta része a kivégzési szertartásoknak. A halálraítéltek egykor alkoholt, különleges ételeket, olykor ünnepi lakomának beillő utolsó vacsorát kaptak, mielőtt a vesztőhelyre vezették őket. Bár a szokás pontos eredete nem ismert, azt tudjuk, hogy vallási hagyományokhoz, köztük Jézus utolsó vacsorájához is kapcsolódik.
Az Egyesült Államokban a 19. század végén, a nyilvános kivégzések visszaszorulásával vált egyre elterjedtebbé a különleges utolsó étkezés. A fogások idővel a sajtó érdeklődését is felkeltették, az újságok rendszeresen beszámoltak az elítéltek menüjéről.
2011. szeptember 21-én Texasban kivégezték Lawrence Russell Brewert, akit az afroamerikai James Byrd Jr. 1998-as, rasszista indíttatású meggyilkolásáért ítéltek halálra. Brewer utolsó étkezésére többek között két rántott steaket, egy háromhúsos, baconös sajtburgert, pizzát, fajitast, barbecue-húst és vaníliafagylaltot kért. A bőséges menüt elkészítették, az elítélt azonban hozzá se nyúlt az ételekhez.
Az eset után John Whitmire texasi szenátor elfogadhatatlannak nevezte a különleges étkezések biztosítását. A büntetés-végrehajtás vezetése másnap megszüntette a gyakorlatot: azóta Texasban a kivégzésre várók ugyanazt az ételt kapják, mint a többi fogvatartott.
A hagyomány mögött jóval több húzódik egy egyszerű étkezésnél. Egyes értelmezések szerint az utolsó vacsora lehetőséget ad arra, hogy az elítélt a halála előtt még egyszer személyes döntést hozzon. Az ételek gyakran gyermekkorukra, családjukra vagy életük fontos pillanataira emlékeztetik a fogvatartottakat. Mások szerint a szertartás elsősorban a társadalomnak és a büntetés-végrehajtásnak fontos: az elítélt emberi méltóságának jelképes elismerésével igyekeznek különbséget tenni a törvényes kivégzés és a gyilkosság között.
Brian Price, aki korábban több száz halálraítélt utolsó étkezését készítette el egy texasi börtönben, annyira fontosnak tartotta a szokást, hogy annak eltörlése után ingyen is vállalta volna a főzést. A hatóságok azonban elutasították az ajánlatát.
Az utolsó vacsora így máig a halálbüntetés egyik legkülönösebb ellentmondását testesíti meg: a fogvatartott még egyszer megválaszthatja, mi kerüljön a tányérjára, miközben élete legfontosabb kérdésébe már nincsen beleszólása.
(BBC)
Olvasd el ezt is!