Négy év börtön teljesen ártatlanul: Amanda Knox megdöbbentő története

Amanda Marie Knox 1987. július 9-én született Seattle-ben, egy átlagos amerikai középosztálybeli család első gyermekeként – édesanyja matematikát tanított, édesapja pedig pénzügyi vezető volt. Három testvérrel nőtt fel, a család azonban korán kettészakadt, mivel szülei még kiskorában elváltak. Sportos, életvidám lányként szívesen futballozott, ügyessége miatt pedig idővel barátai és edzői a Foxy Knoxy becenevet aggasztották rá. Knox a Seattle Preparatory School elvégzése után a Washingtoni Egyetemre került, ahol kreatív írást, németet és olaszt tanult. 2007-ben, húszévesen döntött úgy, hogy egy tanévre Olaszországba utazik, és a perugiai Università per Stranieri hallgatója lesz – leginkább a külföldi tapasztalat ígérete és az olasz nyelv iránti érdeklődés hajtotta. Akkor még nem sejthette, hogy legközelebb csak 2011-ben térhet vissza az Egyesült Államokba.

Perugiában egy brit diáklánnyal, a 21 éves Meredith Kercherrel közösen bérelt egy lakást; a két fiatal rövid ideje ismerte egymást, kapcsolatuk baráti volt, de nem különösebben szoros. Knox hamarosan megismerkedett egy olasz informatikushallgatóval, Raffaele Sollecitóval, akivel szinte azonnal párkapcsolatba került.

Aznap Knox a Le Chic nevű vendéglátóhelyen dolgozott volna, ám főnöke, Patrick Lumumba SMS-ben értesítette, hogy még sincs rá szükség, ezért a lány éjszakára Sollecito lakásába ment. Másnap dél körül visszatértek Knoxék albérletéhez, ahol megdöbbenten tapasztalták, hogy az ajtó tárva-nyitva áll, az ablakokat betörték, a fürdőszobában pedig vérnyomok vannak. Knox telefonon kért segítséget – a helyszínre pedig nem sokkal később két olyan rendőr érkezett, akik nem gyilkosságokra, hanem postai ügyek kivizsgálására voltak kiképezve.

Knoxot és Sollecitót a rendőrség azonnal kihallgatásra vitte. A lányt nagyrészt olaszul, tolmács nélkül vallatták; ahogy később beszámolt róla, az elviselhetetlen nyomás alatt megtört, és önkéntelenül hamis vallomást tett – ebben azt állította, hogy jelen volt, amikor Lumumba, a főnöke megölte Kerchert. Csakhogy Lumumbának betonbiztos alibije volt: többen is látták, hogy az éjszaka folyamán a bárban dolgozott.

A rendőrség által végzett DNS-vizsgálatok kezdetben se Knox, se Sollecito bűnösségét nem bizonyították, a Knoxék alatt lakó Rudy Gueda mintáit viszont azonosították – a férfi betörések miatt korábban már többször is a rendőrség látókörébe került. Gueda elismerte ugyan jelenlétét a gyilkosság helyszínén, de azt tagadta, hogy ő ölte volna meg Kerchert, és később azt is kijelentette, hogy Knox és Sollecito sem vett részt a tettben. A férfit végül 2008-ban egy gyorsított eljárás során 30 év börtönre ítélték Meredith Kercher megerőszakolásáért és meggyilkolásáért – büntetését végül lecsökkentették, így 2021 novemberében szabadult.

Amanda Knox és Raffaele Sollecito közös bírósági tárgyalásán a vád egy perverz szexuális játékot vázolt fel: a narratíva szerint a fiatal pár (és különösen az ügyész által egy ponton ördöginek titulált amerikai lány) rángatta bele ebbe Kerchert, ami aztán a halálához vezetett. Bár az ellenük felhozott bizonyítékok nagyon gyenge lábakon álltak, Knoxot végül 26, Sollecitót pedig 25 év börtönre ítélték. 

Ezen a ponton sokak számára úgy tűnhetett, hogy Amanda Knox ügye végleg menthetetlen. A szenzációhajhász újságírók elkezdtek gyerekkori becenevén, Foxy Knoxyként hivatkozni rá (roppant ízléses módon kihasználva a „foxy” szó csábító nőre utaló jelentését), hogy rájátsszanak a fiatal és veszélyes amerikai lány imázsára, és – az ügyészséghez hasonlóan – titkos szexuális motivációkat sejtessenek a gyilkosság indítékaként. Knox így a közvélemény szemében a manipulatív, bűnös femme fatale skatulyájába került – mígnem aztán 2011-ben a két elítélt ügyvédeinek fellebezésére független szakértők felülvizsgálták a bizonyítékokat. A bíróság kénytelen volt megállapítani, hogy Knoxot és Sollecitót is a laboratóriumi protokoll súlyos áthágása után ítélték el, így négy év raboskodás után, 2011. október 3-án szabadon engedték őket. Knox korábbi ítéletét azonban, miszerint súlyosan rágalmazta volt főnökét, Patrick Lumumbát, továbbra is fenntartották, emiatt három év börtönre ítélték, valamint pénzbírságot szabtak ki rá – ezt az újabb három évet azonban levonták a már börtönben töltött négyből, így soha többé nem kellett visszatérnie a zárkájába.

Ez persze annak is köszönhető, hogy a gyilkossági ítélet megsemmisítése után Knox hazarepült Seattle-be – 2013 márciusában ugyanis az olasz fellebbviteli bíróság váratlanul eltörölte a felmentést egy újonnan előkerülő bizonyíték miatt: azon a konyhakésen, ami az ügyészség szerint a gyilkos fegyver volt, megtalálták Knox DNS-ét (ami egy közös háztartásban nem kifejezetten meglepő), Kercher vérét viszont nem. A második per 2013-ban és 2014-ben zajlott Firenzében, és bár ismét súlyos aggályok merültek fel a bizonyítékokkal kapcsolatosan, 2014 februárjában újfent bűnösnek találták Knoxot és Sollecitót – előbbit 28 és fél, utóbbit 25 év börtönre ítélték.

A döntés világszerte felháborodást váltott ki – 2015 márciusában, több mint nyolc évvel a gyilkosság után azonban az olasz legfelsőbb bíróság végérvényesen felmentette a két fiatalt, megállapítva, hogy a nyomozás során elkövetett hibák jelentősen befolyásolták a tárgyalások kimenetelét. 2019 januárjában az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban, Franciaországban kimondta, hogy Olaszországnak 18 400 eurót (akkori árfolyamon körülbelül 6 millió forintot) kell kifizetnie Knoxnak azért, mert a kihallgatásakor nem biztosítottak számára jogi segítséget és független tolmácsot.

A húszas éveit meghatározó kálvária után Knox igyekezett jelentőségteljesen folytatni az életét: befejezte egyetemi tanulmányait, majd íróként és podcasterként kezdett dolgozni. Memoárjai, a 2013-as Waiting to Be Heard és az idén megjelent Free: My Search for Meaning részletesen mutatják be a börtönéveket, a jogi procedúra útvesztőit és az önazonosság keresését egy ilyen horderejű ügy után. Emellett Knox 2020 óta a Labyrinths podcast házigazdájaként filozófiai, társadalmi és személyes témákat vitat meg vendégeivel – műsorában többek között járt már Sam Harris is.

Knox tortúrájáról több film és sorozat is készült. Ilyen az erősen a gyilkossági ügyre építő, de fikciós 2014-es The Face of an Angel Daniel Brühl és Ava Acres főszereplésével, valamint a Matt Damonnal és Camille Cottinnal forgatott, 2021-es Stillwater – utóbbi sajnos az érintettek bevonása és engedélye nélkül, cserébe lazán és megváltoztatott nevekkel dolgozza fel a történteket. Szerencsére azonban olyan projektek is foglalkoztak az esettel, amelyekre Knox is áldását adta: 2016-ban a Netflix készített vele egy nagy sikerű dokumentumfilmet, ami a Torontói Filmfesztiválon debütált, idén augusztus végétől pedig Grace Van Patten (The Meyerowitz Stories, Maniac) főszereplésével a Disney Plus-szon streamelhető a The Twisted Tale of Amanda Knox című sorozat, aminek maga Knox az executive producere. A nyolcrészes széria célja, hogy árnyaltabb képet fessen az egykori címlapsztoriról, az elhibázott narratívák és a valós események találkozási pontjairól – és bemutassa, Amanda Knox hogyan szerezte vissza az irányítást a saját élete felett.