Egy gigantikus exohold jelét észlelték 133 fényévre a Földtől
Egy 133 fényévre található csillagrendszerben a csillagászok egy rendkívül nagy tömegű exohold lehetséges nyomait azonosították. A felfedezés nem közvetlen képen alapul: a kutatók egy távoli égitest apró, szabályos „imbolygását” figyelték meg, amelyet egy körülötte keringő hold gravitációja okozhat.
A vizsgált rendszer a Bak csillagkép irányában található. Központjában egy fiatal, a Naphoz hasonló csillag áll, amely körül több nagy tömegű objektum is kering. Az egyik egy úgynevezett barna törpe – egy „félresikerült csillag”, amely túl nagy bolygónak, de túl kicsi valódi csillagnak. Ez az objektum, a HD 206893 B, nagyjából 20-szor akkora tömegű, mint a Jupiter.
A kutatócsoport az asztrometria módszerét alkalmazta, vagyis rendkívüli pontossággal mérték az égitest pozícióját az égen. A 2019 és 2025 közötti megfigyeléseket az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövére szerelt GRAVITY műszerrel végezték. A technika lényege, hogy több teleszkóp fényét kombinálják, így a rendszer mozgását olyan részletességgel lehet követni, amely néhány mikrométeres elmozdulásnak felel meg kozmikus léptékben.
A barna törpe hatéves pályája mellett a kutatók egy kilenc hónapos, ismétlődő oda-vissza mozgást is azonosítottak, írja a Sky and Telescope. Számításaik szerint ezt egy, a Jupiter tömegének körülbelül felével rendelkező hold okozhatja, amely mintegy 0,2 csillagászati egységre kering a gazdaégitesttől.
A bizonyíték azonban egyelőre nem meggyőző. A jel statisztikailag határeset, és elképzelhető, hogy a mérésekben jelenlévő zaj hozza létre a mintázatot. A tanulmány szerzői maguk is hangsúlyozzák: további megfigyelésekre van szükség annak eldöntésére, hogy valóban egy hold gravitációs hatását látjuk-e, vagy pusztán mérési bizonytalanságról van szó.
A rendszer ráadásul kifejezetten összetett. A barna törpe mellett egy másik, mintegy 11 jupitertömegű óriásbolygó is kering ugyanazon csillag körül, és a csillagot törmelékkorong is övezi, amelyben egy rés akár egy harmadik bolygó jelenlétére utalhat. Ebben a gravitációsan zsúfolt környezetben különösen nehéz egyértelmű jelet azonosítani.
Az exoholdak keresése a bolygókutatás következő határterülete. Az elmúlt évtizedekben több ezer exobolygót találtak, sok olyat is, amelyről korábban nem gondolták volna, hogy létezhet. Logikus feltételezés, hogy ezek közül számosnak lehetnek holdjai is – csakhogy kimutatásuk jóval nehezebb. Az asztrometria most új eszközt adhat a kutatók kezébe, még ha a mostani eredmény egyelőre inkább ígéretes jelzés, mint végleges felfedezés.
Olvasd el ezt is!