Hatalmas bolygóütközés miatt jöhettek létre a Szaturnusz gyűrűi
A Szaturnusz gyűrűi régóta a Naprendszer egyik legismertebb látványosságának számítanak, eredetük azonban máig nem teljesen tisztázott. Egy friss kutatás szerint a megoldás kulcsa a bolygó legnagyobb holdja, a Titán lehet, amely egy több százmillió évvel ezelőtti óriási ütközés nyomait viseli magán.
Az új elmélet szerint körülbelül 400 millió évvel ezelőtt egy korai, úgynevezett proto-Titán ütközhetett egy kisebb égitesttel. Ez az esemény olyan láncreakciót indíthatott el, amely nemcsak a Szaturnusz gyűrűinek kialakulásához vezetett, hanem a bolygó tengelymozgását és több holdjának pályáját is átalakította. A kutatók úgy vélik, ez az egyetlen esemény egyszerre több, eddig külön kezelt rejtélyre adhat magyarázatot.
A Szaturnusz rendszerében régóta furcsa ellentmondásokkal találkoznak a csillagászok. A gyűrűk feltűnően fiatalnak tűnnek, a bolygó billegése nem úgy kapcsolódik a Neptunusz mozgásához, ahogy azt a korábbi szimulációk alapján várni lehetett volna, és egyes kisebb holdak, például a Japetus, szokatlanul megdőlt pályán keringenek. Maga a Titán is különös: kevés rajta a kráter, és pályája enyhén elnyúlt, nem pedig közel kör alakú.
A most bemutatott modell ezekre a jelenségekre egyszerre próbál választ adni. A kutatás egy korábban feltételezett, ma már nem létező holdból indul ki, amelyet a szakirodalomban Chrysalis néven emlegetnek. Ezt az égitestet korábban azért vezették be a számításokba, hogy megmagyarázzák a Szaturnusz tengelyének furcsa mozgását. A friss szimulációk azonban azt mutatták, hogy a Chrysalis legnagyobb eséllyel nem a bolygóba, hanem a Titánba csapódhatott.
Ez a forgatókönyv sok mindent megváltoztat. Egy ilyen ütközés eltüntethette a Titán felszínének korábbi krátereit, elliptikus pályára lökhette a holdat, és hatalmas mennyiségű törmeléket hozhatott létre. A kutatók szerint a Szaturnusz egyik kisebb holdja, a Hyperion akár ebből a törmelékből is kialakulhatott, ami magyarázatot adhat arra, miért jóval fiatalabb a rendszer többi holdjánál – írja a NewScientist.
Az események sora ezzel nem ért volna véget. A Titán pályájának lassú változása idővel instabillá tehette a Szaturnusz belső, kisebb holdjait, amelyek egymással ütközve aprózódhattak fel. Ezekből az egyre kisebb darabokból állhatott össze az a finom szemcsés anyag, amely ma a bolygó gyűrűit alkotja. A kutatók szerint így egyetlen ősi ütközés két egymást követő „katasztrófát” indíthatott el a Szaturnusz rendszerében.
Olvasd el ezt is!