A Kua’kua több tekintetben is hasonló Földünkhöz, valamiben viszont nagyon eltér tőle: a bolygó egyik felén örök sötétség uralkodik. A jelenség a mi Holdunk esetében is megfigyelhető.
A Kua’kua – a név a Costa Rica-i őslakosok nyelvén pillangót jelent – egy úgynevezett szuperföld, amely az LHS 3844 nevet viselő vörös törpe körül kering, körülbelül 48,5 fényévnyire bolygónktól. Szuperföldnek azokat a Naprendszeren kívüli bolygókat nevezzük, melyek nehezebbek Földünknél, de könnyebbek a Naprendszer óriásbolygóinál.
Ez is érdekelhet: Újabb szuperföldet fedeztek fel csillagászok, ami akár lakható is lehet
A Kua’kua a csillagászok feltételezése szerint igen érdekes tulajdonsággal bír
– derül ki az IFLScience cikkéből. Tengelyforgásának időtartama tökéletesen egyezik keringési idejével, így mindig ugyanazt az oldalát mutatja központi csillagjának.
A tudomány kötött tengelyforgásnak hívja a jelenséget, amelyre a mi Holdunk a legismertebb példa.
Ezzel szemben a hagyományos égitestek forgási és keringési ideje eltér. A Merkúr például háromszor fordul meg saját tengelye körül, miközben kétszer kerüli meg a Napot.
Illusztráció
Fotó: Unsplash
Ha igaz a kutatók feltevése, akkor a Kua’kua egyik féltekéjét folyamatosan fény éri, míg a másik oldalán örök sötétség uralkodik.
Az elméletet azonban bizonyítani is kell, ami korántsem ígérkezik könnyűnek.
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: Mi az a háromtest-probléma?
A kötött tengelyforgású bolygók felszínének átlaghőmérséklete – logikus módon – alacsonyabb a hagyományos bolygókénál. Az eddigi számítások alapján a Kua’kua felszíne is hideg, ami erősíteni látszik a kutatók feltevését. Csakhogy az alacsony hőmérsékletnek más oka is lehet: a Kua’kuának nincs, vagy csak nagyon vékony légköre van, ami ugyancsak magyarázhatja az alacsony felszíni hőmérsékletet.
További kutatások szükségesek tehát ahhoz, hogy kiderüljön, valóban kötött tengelyforgású bolygó-e a Kua’kua. A csillagászok eddig a Spitzer űrtávcsővel vizsgálták a bolygót, de a James Webbet is be fogják vetni a jövőbeli kutatásokhoz.
