Mindannyian beleesünk néha az elmecsapdákba. Ezt a jelenséget sokszor gondolkodási hibáknak, negatív automatikus gondolatoknak vagy haszontalan gondolatoknak is nevezik, mivel gyakran pontatlanok, kritikusak és egyáltalán nem viszik előre az embert. Az elmecsapdák felemésztik a gondolkodásunkat, beleértve azt is, hogy mire figyelünk, és hatással lehetnek arra, hogy hogyan érezzük magunkat, valamint a döntéshozatalunkra és a cselekedeteinkre. Elmecsapdákba bármikor beleeshetsz, de nagyobb valószínűséggel akkor, amikor stressz alatt vagy. Íme a leggyakoribbak!
Gondolatolvasás
Az egyik leggyakoribb reflex, amit jobb lenne messziről kerülnie mindenkinek, az a gondolatolvasás-jelenség. Rendkívül káros lehet, amikor azt hisszük, hogy tudjuk, mit gondolnak mások. Pláne, ha minden indok nélkül azt feltételezzük, hogy negatív véleménnyel vannak rólunk. Senki nem lát bele az emberek fejébe, így soha nem tudhatjuk igazán, hogy mások miről elmélkednek.
Ami pedig fokozhatja ezt az állapotot az az önbeteljesítő jóslat – amikor információk nélkül úgy állunk egy adott illetőhöz, mintha biztosan tudnánk, hogy nem kedvel minket, aminek hatására érthető módon eltávolodnak tőlünk.
Ez is érdekelhet: 5 pszichológiai trükk, hogy leküzdjük a magány érzését
Fekete-fehér gondolkodás
Ez a csapda akkor fordul elő, amikor különféle helyzeteket csak az egyik vagy a másik véglet szempontjából vizsgáljuk. Vagy jó vagy rossz, siker vagy kudarc – nincs középút. Ha pedig nem tudjuk teljesíteni az elvárásainkat, akkor ezzel a gondolkodásmóddal a kudarc sokkal erőteljesebbnek tűnik.
A valóságban azonban a legtöbb helyzet valahol a kettő között áll. A fekete-fehér gondolkodásról érdemes leszokni, mivel ez megakadályozza, hogy egy szituáció minden aspektusát megvizsgáljuk, és kiegyensúlyozottabb következtetést vonjunk le.
Katasztrofizálás
Ha valaki a katasztrofizálás áldozatául esik, akkor azt képzeli, hogy a lehető legrosszabb dolog fog bekövetkezni, és azt jósolja, hogy nem lesz képes megbirkózni vele, holott a valóságban a legrosszabb forgatókönyv általában soha nem következik be, és még ha meg is történne, valószínűleg képes lenne megbirkózni vele. Ezt a kognitív torzítást nagyításnak is nevezik, és megjelenhet az ellentéte, a minimalizálás is.
A nagyítás akkor következik be, amikor egy személy eltúlozza a jelentéktelen események vagy a lehetséges kimenetel fontosságát. A minimalizálás pedig akkor, amikor valaki helytelenül lekicsinyíti a jelentős események vagy pozitív tulajdonságok fontosságát.
Túlzott általánosítás
A túlzott általánosítás az, amikor arra következtetsz, hogy egyetlen negatív esemény valójában egy véget nem érő negatív eseménysorozat része. Ha valami rossz történik, úgy gondolod, hogy valószínűleg újra és újra meg fog történni. Ez természetesen nem így van.
