Egy új tanulmány az elhízást két különböző altípusra osztja, amelyek mindegyike sajátos hatással van a szervezetünk működésére. A felfedezés nem csak a testsúlyhoz kapcsolódó egészségügyi állapotok diagnosztizálásának árnyaltabb megközelítését segítheti elő, hanem személyre szabottabb kezelési módokhoz is vezethet.
Jelenleg az elhízást a testtömegindex (BMI) mérése alapján diagnosztizálják, de az új kutatás mögött álló csoport szerint ez a megközelítés túlságosan leegyszerűsítő, és az egyéni biológiai eltérések figyelmen kívül hagyásával félrevezető lehet – írja a Science Alert.
Az egyik újonnan azonosított elhízástípust a nagyobb zsírtömeg jellemzi, a másikat pedig a zsír- és a sovány izomtömeg egyaránt. Meglepetésükre a kutatók megállapították, hogy a második típus fokozott gyulladással jár együtt, amely összefüggésbe hozható a rák és más betegségek nagyobb kockázatával.
Most először látjuk, hogy az elhízásnak legalább két különböző metabolikus altípusa létezik, mindegyiknek megvannak a maga fiziológiai és molekuláris jellemzői, amelyek befolyásolják az egészséget. Ha ezeket az eredményeket klinikailag használható tesztté alakítanánk át, akkor az orvosok pontosabb ellátást tudnának nyújtani a betegeknek
– mondta J. Andrew Pospisilik, a michigani Van Andel Intézet az anyagcsere-betegségekkel foglalkozó epigenetikai kutatója.
A tudósok 153 ikerpár adatait használták fel, amelyeket a TwinsUK kutatási projekt keretében gyűjtöttek össze, és négy anyagcsere-altípusra jutottak, amelyek befolyásolják a testtömeget: kettő hajlamos a soványságra, kettő pedig az elhízásra. Ezeket az eredményeket ezután genetikailag azonos, ugyanazon környezetben felnövő és azonos mennyiségű táplálékot fogyasztó egerek segítségével vizsgálták tovább.
Ezek az ellenőrzések azt sugallják, hogy valami más is történik az étrenden, a környezeten és az öröklésen túl. Az egyik valószínű magyarázat az epigenetikai markerek – a DNS-molekulákon végzett nem kódoló módosítások, amelyek megváltoztatják a gének olvasását – bevonásával történik.
A laboratóriumi eredményeink szinte szénné másolták az emberi ikertestvérek adatait. Ismét az elhízás két különböző altípusát láttuk, amelyek közül az egyik epigenetikusan kiválthatónak tűnt. Magasabb zsír, magas gyulladásos jelek, magas inzulinszint és erős epigenetikus szignatúra jellemezte
– tette hozzá Pospisilik.
A kutatók eddigi tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a második típusú elhízást, amely a gyulladáshoz kapcsolódik, a véletlen váltja ki. Ez azt jelenti, hogy ezek az eredmények hasznosak lehetnek az úgynevezett megmagyarázhatatlan fenotípusos variáció (UPV) tanulmányozásában is, vagyis abban az elképzelésben, hogy a genetikán és a környezetünkön kívül más tényezők is azzá tesznek minket, akik vagyunk.
