2022 szeptemberében a NASA DART-programja történelmet írt, az űrügynökség ugyanis sikeresen felkapaszkodott egy aszteroidára. Ezzel együtt azt is bebizonyította, hogy egy kinetikus becsapódás képes átirányítani egy ilyen test haladási irányát. Itt azonban nincs vége, a tudósok ugyanis továbbgondolták az aszteroidával való érintkezés lehetőségeit és veszélyeit.
Ritkán előfordul, hogy az aszteroidák holdakkal is rendelkeznek. Ilyen a Didymos is, amelynek egyik holdjáról, a Dimorphos törmelékkel borított felszínéről készített űttörő jelentőségű felvételeket a DART.
Ezeket a fotókat nemcsak arra használták a tudósok, hogy elképzeljenek egy leszállási eljárást, hanem arra a későbbiekben lemodellezzék, hogy milyen lehet sétálni ezeken az aszterodiákon.
A számos veszélyt összegző pár perces videó itt látható.
Naomi Murdoch bolygókutató az Európai Űrügynökség közleményében elmagyarázta, milyen lenne egy aszteroida felszínén gyalogolni. Szerinte a Dimorphoson sétáló űrhajósok számára az első kihívást a170 méter széles égitest felszínén elterülő éles sziklák jelentenék.
Egy másik kockázat a elsüllyedés veszélye. A NASA OSIRIS-REx 2020-as videóján jól látható, hogy a leszállóegység egyik lába túl keményen ért földet, így majdnem elsüllyedt, amikor a Bennu aszteroidán landolt.
A Bennu ugyanis egy olyan törmelékkupacos aszteroida, amely annyira lazán állt össze, hogy felszíne leginkább egy puha gumilabdához hasonlítható.
Ez is érdekelhet: A NASA aszteroidákat látogató űrszondája lefotózta első célpontjait
Fotó: Chris Henry/Unsplash
Sok múlik azon, hogy az anyaga kemény vagy puha-e, ami meghatározza, hogy az űrhajós milyen magasra pattanhat, vagy éppen süllyedhet. A NASA OSIRIS-REx által meglátogatott Bennu aszteroidán egyértelműen elsüllyedne az ember, ha túl keményen landolna
– meséli Patrick Michel, Observatoire de la Côte d'Azur kutatási igazgatója.
Egy újabb veszélyforrás a tapadás lenne a szakértők szerint. A Földön nem szoktunk emiatt túl sokat aggódni, mivel bolygónk gravitációja a földön tartja a lábainkat.
Egy sokkal kisebb tömegű test, mint a Dimorphos gravitációja azonban például kevesebb mint egy milliomod része a Földének, így nem lenne egyszerű a talajon maradni.
A kutatási igazgató szerint másodpercenként mindössze 6 cm-es felfelé irányuló mozgás is elég lenne ahhoz, hogy egy űrhajós elhagyja a felszínt és pályára álljon az általuk felfedezett aszteroida körül.
Ha túl gyorsan ugrasz, lehet, hogy soha többé nem jössz le, mert túllépheted a helyi szökési sebességet. Ráadásul az ultraalacsony gravitációs környezetben könnyű lenne jelentős talajmozgást generálni, ami potenciálisan sziklalavinát indíthatna el.
Ezt is olvasd el: A NASA a Hold nyersanyagait célozta meg, hamarosan elkezdhetnek bányászni
Ez azt jelenti, hogy az aszteroidát felfedező űrhajósok a hegymászók által használtakhoz hasonló tüskéket, vagy alternatív megoldáskéntgy hajtóműrendszert használhatnának, hogy a mélytengeri búvárokhoz hasonlóan, siklással közlekedhessenek az kisbolygó felszínén.
És ha eddig nem volt elég sok kihívás, itt egy újabb: az asztronautáknak a felettük lévő égbolt állandóan változó szédítő, forgó hatásaival is meg kellene küzdeniük.
Összességében lehet, hogy még sok időbe telik, amíg személyesen jár valaki a Földről a Dimorphoson vagy bármely más aszteroidán, de az Európai Űrügynökség (ESA) által működtetett DART-követőmisszió, a Hera hamarosan újra ellátogat a kisholdhoz.
A Space írása alapján kiderül, hogy a 2024 októberében indítandó Hera két cipősdoboz méretű eszközt küld a Dimorphosra, hogy ott további megfigyeléseket végezzen a felszínével kapcsolatban.
