A lebegő űrvárosok koncepciója korántsem új. Gerard O'Neill fizikus 1972-ben történelmet írt, amikor a NASA megbízta egy űrbéli lakóhely megtervezésével. A tudós pedig elő állt egy koncepcióval, amely az „O'Neill-hengerek" néven vált ismertté, azaz O’Neill olyan forgó városokat vizionált, amelyekben két ellentétes irányba forgó henger található, hogy a földihez hasonló gravitációt szimulálják.
„A hengerek elég gyorsan forognának ahhoz, hogy mesterséges gravitációt biztosítsanak a belső felületükön" de elég lassan ahhoz, hogy a bennük élők ne tapasztaljanak semmilyen mozgásbetegséget" – olvasható egy sajtóközleményben.
Az Elon Musk és Jeff Bezos által is hivatkozott O'Neill-hengerek már 50 éve a sci-fi alapdarabjai – de a gépészmérnökök, fizikusok és csillagászok csapata által javasolt koncepció talán bepillantást enged abba, hogyan is nézhetnek ki egy nap az ilyen jövőbeli űrvárosok.
Mivel a klasszikus O'Neill-hengerhez szükséges összes anyagokat megfizethetetlenül drága lenne kijuttatni az űrbe, a kutatók egy alternatív megközelítéssel álltak elő: a Nap körüli aszteroidák felhasználásával, amelyek gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb utat biztosíthatnak az űrvárosokhoz – írta a sajtóközleményben Adam Frank, a Rochesteri Egyetem fizikaprofesszora, a Frontiers című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány társszerzője.
Projektjüket „Habitat Bennu"-nak nevezték el, amely nevét a valószínűleg üreges aszteroidáról kapta, amelyet először 1999-ben fedeztek fel, és amelyet nemrég a japán OSIRIS-REx űrszonda látogatott meg.
Ez is érdekelhet: Egy hatalmas aszteroida száguld el a Földünk közelében halloweenkor
Az aszteroidák ilyen célú felhasználásának legfőbb hátránya, hogy gyakran inkább törmelékgyűjtemények, mint Földünk szilárd felszínéhez hasonló objektumok.
De itt jön a képbe egy speciális hálós zsák.
Az aszteroidát egy óriási, mindössze néhány atom vastagságú szén nanoszálas csövekből készült zsákba burkolnák, amely összefogná az objektum törmelékeinek teljes forgó tömegét és a benne lévő élőhelyet, miközben a saját súlyát is megtartaná a forgás közben.
Egy mechanizmus aztán megpörgethetné az aszteroidát a zsák belsejében, és a törmelékdarabok a nanoszálas hálós zsákba csapódnának, amely aztán megfeszülne, és egy olyan réteget hozna létre, amely megvédi a jövőbeli város lakóit a sugárzástól.
Eközben maga a henger forgása mesterséges gravitációt biztosíthat a belső felületnek.
Számításaink alapján egy 300 méter átmérőjű, mindössze néhány futballpálya átmérőjű aszteroidából egy henger alakú, körülbelül 22 négyzetmérföldnyi lakóterülettel rendelkező űrlakóhelyet lehetne kialakítani. Ez nagyjából Manhattan méretének felel meg
– nyilatkozta Frank.
Bár ez az elméleti koncepció egyelőre a tudományos fantasztikum tárgya, a kutatók szerint nem kell örökké így maradnia, és úgy gondolják a projektet néhány évtized múlva meg lehet majd valósítani.
Forrás: Futurism
