A kutatók szerint az aszteroida becsapódása – hasonlóan a Chicxulub-eseményhez, amely 66 millió évvel ezelőtt kiirtotta a Földön élő dinoszauruszok nagy részét – egy sekély óceáni régióban érte a bolygót, ami aztán az egész Marson végigsöprő hullámokat okozott – írja az Independent
A friss tanulmány lényegében megerősíti azokat a korábbi kutatásokat, amelyek szerint egy aszteroida csapódott be a Mars északi, sekély óceáni vidékén 3,4 milliárd évvel ezelőtt – az új tanulmány előtt azonban nem volt világos a becsapódás által okozott kráter helye.
A kutatók a vörös bolygó felszínéről készült térképeket elemezték, amelyeket a bolygóra irányuló korábbi küldetések felvételeinek kombinálásával hoztak létre, aminek köszönhetően azonosítani tudták a becsapódási krátert, amely később a megacunamit okozhatta.
A kráter – amelyet Pohlnak neveztek el – 110 kilométer átmérőjű, és a Mars északi részén található, amit korábbi tanulmányok szerint óceán fedett.
A kutatók szerint a Pohl-kráter 3,4 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki. Szimulációkat végeztek különböző aszteroida-becsapódásokról, hogy feltérképezzék, milyen típusú becsapódás hozhatta létre a krátert, illetve ez vezetett-e a megacunamihoz.
A szimulációk szerint a Pohlhoz hasonló méretű krátereket vagy egy kilenc kilométeres aszteroida okozta, amely erős talajellenállással találkozott – 13 millió megatonna TNT-energiát felszabadítva – , vagy egy három kilométeres aszteroida, amely gyenge talajellenállással találkozott – 0,5 millió megatonna TNT-energiát szabadítva fel.
Hogy ez mekkora energia, azt jól bemutatja, hogy a valaha tesztelt legerősebb atombomba által felszabadított energia mennyisége körülbelül 57 megatonna TNT energia volt.
Ha a három kilométeres aszteroida becsapódása által okozott megacunamival számolunk, akkor a kutatók szerint a szökőár a szárazföldön körülbelül 250 méter magas lehetett.
A kutatók szerint a feltételezett Pohl-becsapódás utóhatása hasonlóságot mutathatott a földi Chicxulub-becsapódással.
