A 19. században felfedezett objektumot a valaha talált legnépesebb aszteroida-rendszerként tartják számon.
A repülő objektum neve 130 Elektra, vagy röviden csak Elektra, és a csillagászok most fedezték fel, hogy nem egy, nem is kettő, hanem három kisebb aszteroida-holdja van. Ez a megállapítás nemcsak az eddig ismert legnépesebb aszteroida-rendszerré teszi az Elektrát, hanem ahhozis útmutatóként szolgál, hogy a jövőben hogyan találhatunk más halvány, nehezen látható aszteroida-holdakat.
Az Elektra az első négyes rendszer, amelyet valaha észleltek
– írta közleményében a thaiföldi Nemzeti Csillagászati Kutatóintézet Anthony Berdeu által vezetett csillagászcsoportja.
Az eddig is ismert tény volt, hogy léteznek olyan aszteroidák, amelyek rendelkeznek kisebb holdakkal, bár egy ilyen felfedezés így is ritkaságszámba megy. Az eddig észlelt több mint 1 100 000 aszteroida közül több mint 150-ről ismert, hogy legalább egy holdja van.
A mintegy 260 kilométer átmérőjű Elektrára először 1873-ban lettek figyelmesek a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövben, de első holdját, az S/2003 (130) 1 nevű holdat csak 2003-ban fedezték fel. Második holdjára, az S/2014 (130) 1-re 2014-ben bukkantak rá.
Nem véletlenül tart ilyen sokáig, mire megtalálják ezeket az objektumokat. Az aszteroidák kicsik és a legjobb esetben is csak halványan világítanak. Bármi, ami még kisebb, és esetleg egy aszteroida körül kering, halványabb, és valószínűleg háttérbe szorul a „nagy testvére” mellett.
Minél kisebb az objektum és minél közelebb van az aszteroidához, annál nehezebb lesz észrevenni. Ez nagyon hasonló ahhoz, amiért nehéz közvetlenül látni a más csillagok körül keringő exobolygókat.
Az S/2003 (130) 1 átmérője mindössze 6 kilométer, és átlagosan mintegy 1300 kilométerre kering az Elektra körül; az S/2014 (130) 1 átmérője 2 kilométer, és átlagos keringési távolsága pedig 500 kilométer.
Az újonnan felfedezett hold neve S/2014 (130) 2, átmérője mindössze 1,6 kilométer, átlagos keringési távolsága pedig 340 kilométer. Emellett 15 000-szer halványabb, mint az Elektra.
Megtalálásához Berdeu és kollégái az Európai Déli Obszervatórium (ESO) teleszkópjához csatlakoztatott SPHERE műszer archív adatait használták, és egy újonnan kifejlesztett adatcsökkentő csővezetéken futtatták le ezeket, amely nagy hatékonysággal távolította el a zajt a nyers adatokból.
Emellett adatfeldolgozó algoritmusokat használtak az aszteroida körüli kiterjedt ragyogás, az úgynevezett halo modellezéséhez és eltávolításához.
Miután az adatok átmentek ezeken a folyamatokon, előkerült az Elektra aprócska harmadik holdja.
Forrás: Science Alert
