Az őrült géniusz képe ismerős lehet. Gondoljunk csak Vincent Van Goghra, Sylvia Plathra, Virginia Woolfra vagy József Attilára. Mindnyájan különlegesen kreatív emberek voltak, akik végül öngyilkosságot követtek el.
A beteges kreatív ember ötletét már Platón és Arisztotelész is felvetették az ókorban. Az ötlet egészen sokáig kitartott. A 19. század végén Cesare LombrosoLángész és őrültség címmel írt könyvet arról, hogy a kreatív emberek szerinte egy neurodegeneratív betegségben szenvednek.
A humanisztikus pszichológusok, mint Abraham Maslow, ezzel szemben a kreativitást a mentális egészséggel hozták összefüggésbe.
A kutatások alapján a pszichopatológiai tünetek, vagyis a mentális betegségek tényleg gyakrabban fordulnak elő kreatív egyéneknél, mint az átlagos populációban.
A kreatív géniuszok körében ugyanis kétszer annyi mentális beteget találunk. A leggyakoribbak ezek közül a depresszió, alkoholizmus és az öngyilkosság.
A művészi alkotók emellett nagyobb eséllyel küzdhetnek ilyen betegségekkel, mint a tudományos alkotók. A híres költők 87 százaléka szenvedett valamilyen mentális zavarban, ez a híres tudósok 28 százalékára igaz csupán.
A művészek magasabb pontot érhetnek el a pszichotikus skálákon. A szkizofrénekre jellemző pszichoticizmus általában a társadalomba való beilleszkedés problémájával és a képzetáramlás legátlásának akadályaival járhat együtt. Ez okozhat óriási fantáziaműködést esetükben. A művészek emellett jóval nyitottabbak a világ eseményeire, mint mások.
Azt ne feledjük el, hogy nem minden kreatív ember „őrült", csak egy részüknél figyelhető meg az átfedés a mentális betegségekkel. Úgy tűnik, hogy a kreativitás és mentális betegség általában hosszan fut a családban az ilyen géniuszok esetében, tehát valamilyen közös genetikai komponens lehet a felelős a kapcsolatért.
(Forrás: Psychiatric Times)
