A szerelemről tudjuk, hogy megvan a maga kémiája. Hogy néz ki pontosan a működése?
Mindenkinek ismerős lehet a szerelem első látásra kifejezés. Vagy az igazi. Vagy az a gondolat, hogy a szerelem őrület. Mit mond a tudomány ezekről?
Dr. Anna Machin, az Oxfordi Egyetem Kísérleti Pszichológiai Tanszékének munkatársa szerint kétféle szerelem létezik ─ egy tudatos és egy tudattalan. A romantikus kapcsolat kezdetén tapasztalható csodálatos érzéseket az agy primitívebb, tudattalan területei vezérlik.
Amikor friss szerelmesek agyát vizsgálják fMRI-vel, vagyis funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal, a kutatók azt látják, hogy azok a területek aktívak a kedvesre való gondolás közben, melyek a jutalommal függnek össze, ezek dopaminban gazdag, kéreg alatti területek. A dopamint a feniletilamin gyártja, melyet gyakran neveznek szerelemhormonnak.
A VTA-ban, vagyis a ventrális tegmentális területben termelődik a dopamin, ez a terület felel az öröm és a motiváció fenntartásáért. Innen olyan jutalomközpontokhoz vándorol, mint a nucleus accumbens, amely a függőségekkel áll szoros kapcsolatban. Nem csoda tehát, ha a szerelem szenvedést, elvonási tüneteket okoz. Helen Fisher amerikai antropológus szerint a szerelem egy függőség. Akárhányszor szerelmünkre gondolunk, visszatérünk ehhez a gondolathoz, nem érjük be kevéssel, így van ez a függők esetében is.
Milyen más változások figyelhetőek meg az agyban a szerelem alatt? Az oxitocin, vagyis a kötődéshormon szintje megnő, a szerotonin lecsökken. A szerotonin segít szabályozni a hangulatunkat és elménk történéseit, csökkenése megfigyelhető a kényszeres és hangulatzavaros egyének esetében is. Ez megmagyarázza, miért beszél egy „őrült" szerelmes egyfolytában szerelme tárgyáról, ez lesz a kényszere, nehezen tudja szabályozni magát.
Most már láttuk, hogy függők és kényszeresek is vagyunk a szerelem alatt, de mire mondják azt, hogy a szerelem vak? A kutatók szerint a logikus döntésekért, kritikai ítéletekért felelős ventromediális prefrontális terület, tehát a homloklebeny egy része a szerelem felfokozott érzése alatt inaktív. Ezért van az, hogy a szerelmes meg sem hallja, amikor mások próbálják meggyőzni arról, hogy nem a megfelelő személlyel van együtt. Anna Machin szakember szerint a szerelem valóban az őrület egyik formája.
A rózsaszín köd azonban átmeneti. Néhány év vagy néhány hónap alatt a szerotonin szintje normalizálódik, a ventromediális prefrontális kéreg pedig újra aktiválódik, ekkor megtudhatjuk, kibe is szerettünk bele. A hosszú távú szerelem esetében a dopamin szint emelkedettsége megmarad, tehát a szerelem még mindig létezik, csak átalakul, már nem a vakság és őrültség vezérli.
Végül pedig elmondható, hogy bármilyen világosak is a tudomány tényei számunkra, nem redukálhatjuk le szerelmünket néhány biológiai reakcióra.
(Forrás: Psychologytoday)
