Mi alapján válasszuk ki életünk első műtárgyát? Hogyan ismertessük meg gyermekünket a művészettel? A Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámába készülő interjú mellett pár rövidebb kérdést is feltettünk a magyar művészeti újságírónak, árverésvezetőnek.


Új fejezet

Hogyan alakult át az életed a kisfiad születése óta? Meg tudod találni ebben az új életformában a művészet helyét?

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lesz ez az új helyzet. Többször is kérdeztem a barátnőmet, Topor Tündét – akinek van egy fia, és akivel rengeteg közös munkánk van, és az Artmagazint is együtt működtetjük –, hogy majd eszembe fognak-e jutni más dolgok is, vagy mindenről azt fogom gondolni, hogy ezredrangú a babámhoz képest? Azt mondta, hogy eleinte valószínűleg minden időt és figyelmet elvisz majd a kisfiam, de utána fokozatosan vissza fognak térni dolgok. Az például már most jellemző, hogy amikor szoptatom Simont, ugyanúgy pörög az agyam, ugyanúgy eszembe jutnak képek. A kíváncsiság, az ötletek tehát megvannak – az idő változott meg, ami ezeknek a megvalósítására jut. Egy kisbaba mellett nagyon töredezettek és nem igazán tervezhetőek a napok. Régebben jellemző volt, hogy amikor valami eszembe jutott, akkor leültem és fél óra vagy egy óra alatt meg is írtam. Most nincsenek egyben ilyen fél órák vagy egy órák, de ennek ellenére nem érzem, hogy bármennyit is csorbult volna bennem a művészet és a kultúra szeretete.

Mikortól és hogyan érdemes a gyerekeket megismertetni a művészettel?

Én hiszek abban, hogy egy felnőttet is meg lehet nyerni ezeknek az ügyeknek – akkor is, ha nem ebben nőtt fel. De persze könnyebb, ha már kisgyerekként is élményteli emlékei vannak a művészettel való találkozásokról. Ma már annyira szuper múzeumpedagógiai programok vannak: tele van az ország olyan múzeumpedagógusokkal, akik kreatív és ötletes programokat szerveznek, amiket imádnak a gyerekek.

Te hogyan tervezed elkezdeni a kisfiad „művészeti oktatását"?

Amikor járkálok a lakásban Simivel, azt veszem észre, hogy nagyon szereti nézni a képeinket a falakon. Nagyon figyel, nagyon kis érdeklődő baba. Van egy fotel, ahol általában szoktam szoptatni, és attól balra van egy nagy kép, ezt mindig megnézi, és van, hogy „beszélünk is róla". Tehát valamilyen szinten már el is kezdődött ez a folyamat, de majd, ha egy kicsit nagyobb lesz, már nagyon várom, hogy lehessen vele gyerekkoncertekre és más, gyerekeknek szóló kulturális programokra menni. De ha kiderül róla, hogy semmi más nem érdekli, mint hogy kertekben rohangáljon, akkor persze nem fogom erőltetni – bár azért nehezen tudom elképzelni, hogy ne érdeklődjön valamilyen szinten a művészet iránt.

Winkler Nóra Facebook oldala

Kortárs művészet és egyéb inspirációk

Milyen szavak, jelzők jutnak eszedbe először, ha azt mondom, kortárs művészet?

Izgalmas, szellemes, ismerős. A művészek általában gyorsan reagálnak arra, hogy mi történik a világban, sokkal hamarabb veszik észre, hogy milyen folyamatok zajlanak, milyen hangsúlyi eltolódások vannak, mik az igazi ügyek. Ha például a környezetvédelem területén elkezd valami fontos ügy lenni, egyre többen beszélnek róla, akkor mindig könnyű hozzá illusztrációt találni a képzőművészet területéről: ilyenkor meglepődve tapasztalhatjuk, hogy az évszám az adott mű mellett egy-másfél évvel korábbi. Vagyis a kortárs művészetről el lehet mondani, hogy sok esetben úttörő is.

A kulturális élet számos területével foglalkoztál munkáid során. Melyik művészeti ág kapcsán mi inspirál, érdekel leginkább?

Nem tudnék egyet mondani. Néha zenét hallgatok, és nagyon erősen hat rám. Van, hogy olvasok egy könyvet, és ceruzával aláhúzok benne sorokat, mert azt érzem, hogy soha nem akarok elfelejteni egy adott mondatot. Ugyanez a helyzet a képekkel. Engem általában a tehetség nyűgöz le, és az a képesség, amelynek hatására ilyen sűrűn és elevenen tudnak hatni ránk az alkotások.

A kulturális élet mely szereplőjével való találkozás volt a legnagyobb hatással rád?

Nádas Péterrel készíthettem egy nagyinterjút 2018-ban – ez nagyon fontos élmény volt számomra. Ő jutott eszembe először.

Fotó: residentart.com

Alkotás vs. értelmezés és a műgyűjtés érzelmi oldala

Mindig is a műalkotások értelmezési oldala érdekelt, vagy volt olyan az életedben, amikor az alkotási oldalt is kipróbáltad?

Írni jól tudok, de például képalkotásban nagyon béna vagyok. Jól szoktam szórakozni azon, amikor megpróbálok valamit lerajzolni. Az alkotási oldal finoman szólva sem az én területem.

Mi alapján érdemes egy kezdő műgyűjtőnek élete első műtárgyát kiválasztania?

Kizárólag a szíve alapján. Egyébként későbbre is ugyanezt tanácsolnám, hiszen az ember azért vesz képeket, hogy éljen velük. Ez olyan, mint a szerelem: nincs rá egzakt magyarázat, hogy miért arra az emberre reagálsz úgy, ahogy, de komolyan kell venned ezeket a jeleket. Ha az ember úgy érzi, hogy megszólítja őt egy kép, az elevenjébe hat, akkor azt kell megvenni. Szerintem műtárgyat vásárolni személyes dolog és mindvégig az lesz. Egy-egy gyűjtemény mindig szubjektív, érzelmi döntések alapján épül.

Hosszabb interjúnkat Winkler Nórával megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában, ahol többek közt arról beszélgettünk, mit nem tudnak visszaadni egy kiállítás élményéből az online tárlatok, hogyan befolyásolja a jelenlegi helyzet a műtárgy-kereskedelmet, valamint az interjúsorozat központi témájaként az is szóba kerül, hogy mi lenne a világgal képzőművészet nélkül.

A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.

Szerző: Szakszon Réka

Friss

MIT

Olyan arcmaszkot terveznek, ami elpusztítja a koronavírust

A hagyományos arcmaszkok ugyan hatékonynak bizonyultak a koronavírus terjedésének mérséklésében és csökkentik a fertőzés kockázatát, azonban nem nyújt száz százalékos védelmet. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói azonban egy lépéssel többet szeretne: olyan maszkot, ami inaktiválja a vírusokat.

TOVÁBBOLVASOM ÖSSZEOMLÁS

A figyelmetekbe ajánljuk