Ónodi Eszter kék ruhában ül, a háttérben Budapest városképe látszik
Fotó: Hamu és Gyémánt / Oleg Borsiuk

Ónodi Eszter: „Az Aranyélet Jankája ezer szálon köszön vissza az életemben”

Van, hogy artistanőként hajt végre légtornászmutatványokat a levegőben, máskor egy túlsúlyos tanárnő bőrébe bújik bele. A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámába készülő interjú mellett Ónodi Esztert színházi és filmes szerepeinek „leg"-jeiről kérdeztük.


Melyik szereped az, ami a legkevésbé engedett szabadulni előadás vagy forgatás után?

Általában elég hamar ki tudok lépni a szerepemből, miután lement a függöny vagy véget ért egy forgatási nap. De a Nóra – karácsony Helmeréknél darab után például még mindig legalább tíz percet ott kell ülnöm, nem tudok rögtön az előadás után hazarohanni. Talán ezt a karaktert a legnehezebb elengedni.

Pels\u0151czy R\u00e9ka \u00e9s \u00d3nodi Eszter a N\u00f3ra - kar\u00e1csony Helmer\u00e9kn\u00e9l c\u00edm\u0171 darabban

Pelsőczy Réka és Ónodi Eszter a Nóra - karácsony Helmeréknél című darabban

Fotó: Horváth Judit / Katona József Színház

…amire a legtöbbet készültél?

Az Aglaja című film cirkuszi környezetben játszódik, egy artistanőt játszottam benne. Három hónapon keresztül kellett mutatványokat begyakorolnom, fizikailag is jó erőnlétre volt szükség ehhez a szerephez. A film egy légtornász-számmal kezdődik, ahol néhány vágóképtől eltekintve tényleg én lógtam a levegőben. Ezenkívül zsonglőrködni is megtanultam: labdákat, kalapokat, buzogányokat kellett dobálnom – és elkapnom. Bár ez az elején nagyon nehezen ment, mert kevés érzékem van hozzá. Ezekhez képest szinte semmi, hogy a Meseautóhoz csak görkorcsolyázni tanítottak meg.

…amit sajnálsz, hogy többé nem játszhatod?

A Katona József Színházban az Abigail bulija című előadásban egy molett, szemüveges, kockásblúzos, barnaszoknyás tanárnőt játszottam, aki a legkevésbé sem hasonlít rám, de éppen ezért nagy öröm volt egy ennyire más ember bőrébe belebújni. Szó szerint bele kellett bújni, mert egy testtömés volt rajtam. 98-szor játszottuk, éppen csak nem érte meg a 100. előadást – ez külön bosszantó.

\u00d3nodi Eszter az Abigail bulija c\u00edm\u0171 el\u0151ad\u00e1sban

Ónodi Eszter az Abigail bulija című előadásban

Fotó: katonajozsefszinhaz.hu

…amiből még mindig hordozol egy kis darabot magadban?

Mindenképpen az Aranyélet Jankáját mondanám. Nem azért, mert ezt a figurát annyira dédelgetném magamban, sokkal inkább, mert maga a sorozat annyiszor visszaköszön az életemben ezer szálon: nemcsak a rajongók felől vagy hivatkozási pontként, hanem, ha meglátok egy újépítésű, modern házat, akkor sokszor arra gondolok, hogy ez pont olyan, mint a mi első évados házunk. Se előtte, se azóta nem éltem együtt három éven keresztül, heti több napon át ilyen szorosan egy karakterrel.

…ami a legközelebb állt a személyiségedhez?

Mindegyik és egyik sem.

…amit a legnehezebb volt eljátszani?

A legnagyobb kihívás jelen pillanatban a már korábban említett Nóra című előadás. Este 7-től fél 9-ig folyamatosan fent vagyok a színpadon, óriási ívet kell bejárnom, ráadásul az én kezemben van az előadás, ami felelősség és teher is egyben.

Ónodi Eszter legközelebb a Katona József Színházban szeptember 9-én, a Széljegy című előadásban, szeptember 12-én, 13-án és 19-én az Ithakában, valamint szeptember 20-án a Nóra – karácsony Helmeréknél darabban lép színpadra.

Hosszabb interjúnkat a színésznővel megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, ahol többek közt arról beszélgettünk, milyen lesz újra színpadra állni szeptemberben, mit kap az énekléstől, valamint az interjúsorozat központi témájaként az is szóba kerül, hogy mi lenne a világgal színház nélkül.

A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.

A figyelmetekbe ajánljuk