Hermann Zsófia fiatal festő, a Godot Labor felkarolt művésze. Különleges akril-, és akvarell technikáival elképesztő aktokat fest. Interjúnkban járványról, ihletről, művészetnépszerűsítésről kérdeztük.
Mikor és hogyan kezdtél el a művészet iránt érdeklődni?
Nagyon korán elkezdett érdekelni a rajzolás, a festés, és igazából bármilyen kreatív tevékenység. Az elhatározásom viszont, hogy ténylegesen a festészet mellett teszem le a voksom, viszonylag későn, húsz éves koromban jött.
A festészet előtt matematikát tanultál. Hogyan jött a váltás?
A festés mindig ott volt a háttérben, de nem volt elég bátorságom és önbizalmam, hogy kövessem a hívást, de mikor a matek már nem csak hobbi volt, rádöbbentem, hogy az élet nem ezt a sorsot szánta nekem, és váltottam.
Ma hol tudod alkalmazni a matematikát?
A matematika számomra épp olyan kreatív és izgalmas szakma, mint a festészet. Az, hogy a festés mellett döntöttem csak azért volt, mert úgy éreztem, hogy másban tudok igazán kiteljesedni.
A számtan jelen van a művészetben is. Nem véletlen, hogy a reneszánsz festők és szobrászok egyben tudós, építész polihisztorok is voltak. Sohasem engedtem el a realista énemet, így meglehet, hogy már nem tudok deriválni és egy teljes indukciós bizonyítást levezetni, de az ábrázoló geometriában, az anatómiában, a modell utáni rajzban, és később a festészetemben is hasznosnak bizonyult ez a tudás.
Napsütés I./akril, vászon
Mi adta az inspirációt a női aktok festéséhez?
Mivel az identitással foglalkozom, ezért a hitelesség szempontjából fontos számomra, hogy egy meditatív képzelet útján hívjam elő magamban a képeket. Ezen elmélet szerint a vízionált elemek önmagunk leképezései, ily módon önarcképeket készítek, és így is tekintek rájuk. A női aktok a képek leredukálásával együtt jöttek, sokszor egy-egy mozdulat egy belső érzelmet, vívódást fejez ki. Ez egy rajzterápiás technika, ami a művészetem egyik alapja. A másik meghatározó jellegzetessége pedig az ezzel ötvöződő ősi kínai festésmód.
Milyen anyagokat használsz, milyen témákhoz nyúlsz szívesen és miért?
Vászonra festek akvarellel és sok vízzel felhigított akrillal. A technikát még az egyetemi éveim alatt találtam ki. Előtte olajfestékkel festettem (amit szintén nagyon higítottam), de kiderült, hogy allergiás vagyok rá, így jött az ötlet, hogy akvarellel fessek, de szerettem volna megtartani a vásznat. Rengeteg kísérletezéssel a hátam mögött, de sikerült átvinnem az ötletet. A tartalom tekintetében leginkább az identitással és az önismerettel foglalkozom. Lényeges szempont, hogy a tudatalattalanból előbújó képek és a festési technika összhangban vannak egymással: a képalkotási eljárás segíti a témák még szemléletesebbé tételét, így az sem puszta megoldás lesz, hanem a kifejezéshez elengedhetetlen elem, hiszen a víziók is hasonlóan fátyolszerű hatást keltenek, mint a megfestett alakok a képeimen.
Témaválasztásaimat nem irányítom tudatosan, hanem spontán módon merítek saját életemből, tapasztalataimból, fájdalmaimból, amiket próbálok a lehető legőszintébben és a leginkább letisztultabban közvetíteni.
A Godot Galériában már online is megtekinthetőek a festményeid. A koronavírus-járvány milyen hasonló változásokat hozott az életedbe?
Igen, de a bygodot.hu oldalán nem csak az én festményeimet, hanem még sok más fiatal és tehetséges művész alkotásait is meg lehet tekinteni és vásárolni.
A koronavírus talán annyi változást hozott az életembe, hogy mivel a rajziskolát, ahol workshopokat tartok, az első hullámmal viszonylag hamar be kellett zárni, ezért szinte kizárólag a festésre koncentrálhattam. Innen nézve mondhatjuk azt is, hogy a szakmai életemre jó hatással volt a pandémia.
Hogyan éled ezt meg?
Hogy csak és kizárólag a festésre koncentrálhattam, nagyon jó élmény volt.
Nem demotivált az elzártság, hanem sokkal inkább el tudtam merülni a gondolataimban, befelé tudtam fordulni, ami számomra talán a legfontosabb a művek megalkotásának folyamatában.
Ugyanakkor egy művésznek normális esetben sem problémamentes boldogulnia, ami persze ez a helyzet sem könnyített. Ha anyagilag nem éltem volna meg nehéz napokat, akkor minden tökéletes lett volna.
Abúzus/akril, vászon
Hogyan érint a válság mint művészt?
Az első hullám anyagilag nagyon megterhelő volt, de bele tudtam adni mindent a festésbe és a művészi pályám kiteljesítésébe, aminek szerencsére meg is lett a gyümölcse. Idén szeptembertől elnyertem az MMA hároméves ösztöndíját, illetve a Godot vezetősége keresett meg azzal a szándékkal, hogy az újonnan nyíló galériájuk, a Godot Labor állandó művészköréhez csatlakozzak, melyet örömmel fogadtam el, és büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak.
Nőtt vagy csökkent a kereslet a munkáid iránt a járvány kitörése óta?
Nőtt, de nem hiszem, hogy ez a járvánnyal lenne összefüggésben. A Godot Labor őszi nyitó kiállításán, valamint a Godot Art Fairen rengetegen tekintették meg a munkáimat, és legnagyobb örömömre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
Foglalkoztál korábban a művészet népszerűsítésével a CSOPA Science Pub keretén belül. Mit gondolsz, a jelen helyzetben hogyan lehetne népszerűsíteni a művészetet?
Jelenleg is foglalkozom művészetnépszerűsítéssel, csak más keretek között. Saját festészeti workshopot indítottam el, ahol többek között mindig tartok rövid előadásokat is különböző művészettel kapcsolatos kérdésekről, hogy a vendégeim is jobban megérthessék, mi az, amivel a kiállítóterekben találkoznak. Fontos része a programnak, hogy mindig beszélek kortárs magyar képzőművészekről, konkrét példákon keresztül, ezzel is népszerűsítve és közelebb hozva ezt a közeget.
Szerintem a galériák erejükön felül oldották meg a helyzetet, és mindig érdekes online programokkal, virtuális kiállításokkal próbálják az érdeklődést kiszolgálni és fenntartani.
Míg nem jöttek be újra a szigorítások, a tárlatvezetések is plusz élményt biztosítottak, de a mostani szituáció is izgalmas kihívás elé állítja a szakmát, amit kreativitással lehet orvosolni.
Úgy gondolom, hogy először a fejekben lévő képet kell megváltoztatni a művészettel kapcsolatban. Sajnos sokszor kapom meg, hogy a művészet felesleges és unalmas, de szerintem ennek csak a kialakult és berögződött előítélet az oka, amit ha képesek leszünk megváltoztatni, akkor el fog jutni a szélesebb rétegekhez is, ez által több ember élvezheti majd ennek a különleges világnak a produktumait.
A Godot Kortárs Művészeti Intézet ehhez a kérdéshez is nyitottan áll, és ezért a változásért érzékelhetően folyamatosan tesz is, ezért kifejezetten hálás vagyok, hogy a galéria a szárnyai alá vett.
Szerző: Mircse Andrea
