A Harvard Business Review-ban két szerző, Tomas Chamorro-Premuzic és Cindy Gallop egy szarkasztikus, azonban megfontolandó írást publikált a férfi illetve a női vezetői viselkedési mintákról.
Chamorro-Premuzic és Gallop megállapítja, hogy annak ellenére, hogy egyre több nő kerül vezetői pozícióba, továbbra is a kisebbséget képviselik ebben a szférában.
Ezzel párhuzamosan elterjedt egy hamis nézet is, hogy a férfiak valamit biztos jobban tudhatnak. Éppen ezért ha a magasabb poszt elnyeréséért a nők versenyben akarnak maradni a férfiakkal, úgy kell viselkedniük, mint a férfiaknak. Az aránytalanság azonban a szerzők véleménye szerint kevésbé tulajdonítható a vezetésre képes, felkészült nők hiányának, sokkal inkább az inkompetens férfiak előrejutása előtt álló mérsékelt akadályoknak. Ebből adódik az önbizalomban túltengő, nárcisztikus, etikátlan férfiak gyakori jelenléte a döntéshozó pozíciókban. A szerzők javaslata, hogy a vezetői posztokat betöltő férfiaknak célszerű lenne a női vezetőknél inkább megfigyelhető hatékony attitűdök, módszerek elsajátítása.
Ne akarj nyomulni, ha nincs „hozadéka"! A nőknek gyakran ajánlják, hogy az állásinterjúkon mutassanak olyan férfias tulajdonságokat, mint a rámenősség, merészség, magabiztosság, Valójában azonban sokkal többet számítanak a rátermettséget igazoló előző szakmai teljesítmények, az érdeklődő, empatikus, önazonos magatartás és a tanulási képesség-szándék érzékeltetése.
Legyél tisztában a korlátaiddal!
A helyes önértékelés és az öntudatosság nem azonos tulajdonság, időnként akár konfliktusba is kerülhet a kettő egymással. Tudnunk kell, mire vagyunk képesek, a túlzott öntudatosság saját magunk megtévesztését okozza, rossz esetben elbizonytalanít. A nők valójában sokkal kevésbé bizonytalanok, mint azt a mainstream média sugározza. Kutatások igazolják, hogy a túlzott önbizalom a férfiakhoz képest kevésbé jellemző rájuk. Ebből fakad az a képességük, hogy kívülről is látják magukat.
A női vezetők a közös érdekekkel és a célokkal érvelve, meggyőzéssel, pozitív ráhatással motiválják a munkatársakat, ellentétben a férfiak sokszor eléggé elterjedt merev utasításos módszerével. Az úgynevezett transzformatív vezetési attitűd a csapategység alapja. A férfiak jobb vezetőkké válnának, ha több energiát fordítanának munkatársaik „lelkének és szívének" a megnyerésére. Érdemes az IQ mellett az érzelmi intelligenciát (EQ) is fontosnak tartani, a kölcsönös bizalom kulcsfontosságú a sikerhez.
Ne helyezd magad a többiek elé
Aligha sikerül egy jól teljesítő csapatot felépíteni és vezetni úgy, hogy csak magadra koncentrálsz. Egocentrikusak azok az emberek, akik karrierjük céljának és saját teljesítményük dicsőségének ítélik meg a vezetői pozíciót, ahelyett hogy beosztottjaik ösztönzését, ezáltal potenciális teljesítőképességét tartanák szem előtt. A férfi vezetők között nem ritka ez a hozzáállás, ami nárcizmussal és önzéssel párosul.
Legyél empatikus, vagyis utasításkor próbálj a beosztott fejével is gondolkodni. Tradicionális nézet, hogy a vezetői poszthoz a nők túlságosan jóindulatúak és megértőek. Az igazság azonban az, hogy a 21. század emocionális vezetési stílust követel, a vezetők ugyanis nem gépeket működtetnek. Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia és a fejlett technológia a vezetési módszerekben is előre tör, amíg a technikához emberek is szükségesek, az olyan ‒ csak humán lényekre jellemző ‒ kívánságok, mint az értékelés, az elismerés és az empátia abszolút elvárható. A férfiak sokat profitálhatnának abból, ha megfigyelnék ezek hatékonyságát a női vezetők esetében.
A munkatársak előmenetelének előtérbe helyezése a jó vezető fontos tulajdonsága
A női vezetőkre inkább jellemző beosztottjaik mentorálása, az egyénre szabott feladatmegbeszélés alapján képességeik felmérése, fejlődésük elősegítése. A vezető így stratégiát is alkothat a csapat tagjai számára.
Soha se reagálj sértődötten, legyél tartózkodó. A férfi vezetők túlzott magabiztosságával, nárcizmusra való hajlamával szemben női kollégáikat gyakrabban „vádolják" visszafogottsággal, szerénységgel. Noha ez nem minden női vezetőre érvényes, azonban ‒ ha a vezető kiválasztásakor ezt a magatartást fontosabb szempontá tennék, bizonyára kedvezőbb lenne a férfi-nő arány. A szerénység tapasztalatok szerint elősegíti saját hibáink felismerését, a többiek nézetének befogadását és a másoktól való tanulást is.
A férfi-nő szerzőpáros összefoglaló véleménye: a vezetői kiválasztáskor a tehetség és a rátermettség legyen elsődleges, mert ez biztosítaná a nemi egyenlőtlenség csökkentését. Ha a vezetőknél nemi egyenlőtlenség alakulna ki, valószínűleg a férfiak is elsajátíthatnának nő társaiktól különböző vezetői módszereket ahelyett, hogy a nőktől várnának el férfias attitűdöt – írja a Harvard Business ReveiwHarvard Business Reveiw..
