A DNS-bizonyítékok véget vetettek az etruszkok származása - egy ősi civilizáció, amelynek maradványait Olaszországban találták meg - körüli vitáknak.
Az Olaszország 12 helyszínéről gyűjtött, közel 2000 éves genomikai adatok szerint ezek a rejtélyes emberek nem Anatóliából (a ma Törökország részét képező régióból) vándoroltak ki, hanem közös genetikai örökségük volt a közelben élő ókori római emberekkel – írja a Science Alert.
Mindannyian olyan pásztorok leszármazottjai voltak, akik a késő neolitikum és a bronzkor során a sztyeppékről költöztek a régióba. Tekintettel arra, hogy ugyaninnen származtattják az indoeurópai nyelveket, a felfedezés egy másik etruszk rejtélyt is érint - a (mára kihalt) nem indoeurópai nyelvüket, amely évszázadokon át fennmaradt.
Ez a nyelvi fennmaradás, kombinálva egy genetikai változással, megkérdőjelezi azokat az egyszerű feltételezéseket, hogy a gének egyenlőek a nyelvekkel. Ez egy összetettebb forgatókönyvre utal, amely magában foglalhatta a korai itáliai nyelvet beszélők asszimilációját az etruszk nyelvközösség által, valószínűleg egy hosszabb keveredési időszak során az i. e. második évezred során- mondta David Caramelli antropológus, az olaszországi Firenzei Egyetem munkatársa.
Sok mindent nem tudunk az etruszkokról. Néhány bizonyíték a jelenlétükről nyilvánvalóan megmaradt. Tudjuk, hogy figyelemre méltó kézművesek, ügyes fémművesek és politikailag kifinomult emberek voltak. Kihalt nyelvüket azonban csak részben értjük, ami bonyolulttá tette eredetük feltárását, különösen szilárd genetikai bizonyítékok hiányában.
Hérodotosz görög történész szerint az etruszkok Anatóliából vagy az Égei-tengerről vándoroltak Itáliába, és kultúrájuk görög eredetű volt. Ezt az értelmezést a modern tudósok nem osztják; a régészek nagyon kevés bizonyítékot tártak fel a vándorlás alátámasztására. A másik lehetőség az, hogy az etruszk civilizáció egy olyan őslakos népességből alakult ki, amely már letelepedett a térségben - ez az úgynevezett autochton civilizáció.
A németországi Tübingeni Egyetem antropológusa, Cosimo Posth vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport az ősi DNS vizsgálatával igyekezett a rejtély végére járni. Etrúriában és Dél-Olaszországban 82 egyéntől gyűjtöttek genetikai mintákat a Kr. e. 800-tól Kr. u. 1000-ig terjedő időszakból, és összehasonlították őket más ősi és modern populációk DNS-ével.
Azt találták, hogy az etruszkok genetikai profilja megegyezett a szomszédos népekével, például a Rómát ugyanabban az időben benépesítő latinokkal, annak ellenére, hogy a két csoport között jelentős nyelvi és kulturális különbségek voltak.
A legtöbb más európai néphez hasonlóan ennek a genetikai profilnak nagy része a sztyeppéken élő ősöknek tulajdonítható. Nem világos tehát, hogyan keletkeztek ilyen jelentős különbségek az etruszkok és szomszédjaik között.
Az etruszk nyelv azonban nem teljesen egyedi. Egy olyan csoportba tartozik, melyeket tirszén nyelveknek neveznek, és amelyek mindegyike kihalt. Ebbe a csoportba tartozik az egykor az Alpokban beszélt rhaeti és az égei-tengeri Lemnoszról származó lemniai is.
Ez azt sugallhatja, hogy ezek a nyelvek a Földközi-tenger felől terjedhettek el, de az etruszkok genetikai profilja nem mutat bizonyítékot erre az eredetre. Ehelyett a kutatók azt feltételezik, hogy talán a türszén nyelvek Etruriából terjedtek el. További vizsgálatok mindenképpen indokoltak.
A csapat elemzése az Itáliában végbement jelentős változások eredményeit is feltárta. Amikor a Római Birodalom felemelkedett, az ősi DNS kimutatta, az etruszk népesség jelentős genetikai változáson ment keresztül, mivel a Földközi-tenger keleti medencéjéből származó emberek keveredtek az itáliai népességgel, valószínűleg a rómaiak által behozott rabszolgák és katonák eredményeként.
Ez a genetikai eltolódás világosan mutatja a Római Birodalom szerepét az emberek nagymértékű elmozdulásában a fokozott felfelé vagy lefelé irányuló társadalmi-gazdasági és földrajzi mobilitás idején
- mondta Johannes Krause antropológus a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetből.
A középkorban, a Római Birodalom összeomlását követően a genetikai profilok ismét megváltoztak, és az észak-európai felmenők elterjedtek az olasz félszigeten. Ez valószínűleg a Németországból és Svédországból származó longobárdok inváziójának eredménye volt, akik Kr. u. 568 és 774 között meghódították, majd uralták Itália nagy részét.
Körülbelül Kr. u. 1000 óta azonban a toszkánai, lazíciai és bazilicatai emberek genetikai profilja többé-kevésbé változatlan maradt. Ez összhangban van a római emberek genetikai profiljával, mondták a kutatók. A Római Birodalom más régióiból származó további adathalmazokat is tartalmazó jövőbeli tanulmányok segítenek majd alátámasztani ezeket az eredményeket.
"Úgy tűnik, hogy a Római Birodalom hosszú távon hozzájárult a dél-európaiak genetikai profiljához, áthidalva az európai és a kelet-mediterrán népesség közötti szakadékot Nyugat-Eurázsia genetikai térképén"
- mondta Posth.
