A görög mitológia amazonjai lehet, hogy valóban léteztek.
A görög mitológiában fellelhető heves vérű női harcosok, vagyis az amazonok a Szkíta Birodalom területén éltek a Fekete-tenger környékén. Az Amazoi szó jelentése kebeltelenek, ami valószínűleg a férfias, harcos jellegre utal.
Az amazonokat először Homérosz, a költő említi a Krisztus előtti 8. században, emiatt a történészek sokáig kételkedtek létezésükben. Ám az 1990-es években női harcos sírokat fedeztek fel a szkíta régióban. A holttesteken olyan harci sebesüléseket véltek felfedezni, amely összeegyeztethető a mitológiai fegyverhasználattal.
A Princeton Egyetem szakembere, Adrienne Mayor kutató szerint a mítoszok tartalmaznak pontos leírásokat a sztyeppén élő nomád életmódot folytató nőkről, akik megfeleltethetőek a mesebeli amazonoknak.
Ezek a nomád nők, a szkíta néven élő csoport voltak az íjászat és lovászat mesterei. Krisztus előtt 700 körül éltek a Fekete-tengertől Kínáig terjedő eurázsiai sztyeppén. A szkíták hígitatlan bort fogyasztottak, ellentétben a görögökkel, akik vizet kevertek a borhoz. Tetoválták magukat és kendert is fogyasztottak.
A szkíta nép természetesen nem csak nőkből állt. Ám a mítoszokhoz hasonlóak a nők harciasak voltak, a szkíta nők egy része férfiakhoz csatlakozott vadászatban és csatában. A szakemberek szerint a környezeti szempontok és az ellenségek sokasága miatt alakulhatott úgy, hogy a nőknek is harcolni és vadászni kellett.
Eddig több mint 300 harcosnő sírját tárták fel, köztük voltak 10 és 45 éves szkíták is. Nem a szkíták az egyetlen népcsoport, melyben a nők harcosok voltak, és nem is a görögök az egyetlenek ilyen történetekkel. Az ókori Rómából, Egyiptomból, Észak-Afrikából, Arábiából, Mezopotámiából, Perzsiából, Közép-Ázsiából, Indiából és Kínából származó Amazon-szerű nőkről is születtek történetek, melyek hol valósak, hol pedig valótlanok.
(Forrás: LiveScience)
