Arcul csap a történelem – ha jártunk már Olaszországban, szinte biztos találkoztunk ezzel az érzéssel, mely örökre képes magával ragadni az embert. Az elmúlt, kicsivel több mint egy évben le kellett azonban mondanunk római, velencei és nápolyi élményeinkről, melyeket talán csak egy-egy film tud valamennyire pótolni. Mutatunk is gyorsan három ilyen mozit!

Vigyázat, spoiler-veszély!


Ízek, imák, szerelmek

2010-ben mutatták be az Ízek, imák, szerelmek című Ryan Murphy-filmet. Az azonos című könyv alapján készült moziban Julia Roberts Elizabeth Gilbert karakterét formálja meg (utóbbi valós személy, a kötet az ő történetét meséli el – a szerk.), aki negyvenes évei elején rájön, hogy házassága nem teszi boldoggá, sőt élete valójában egyáltalán nem abba az irányba tart, ahova ő szeretne.

Liz a válást követően úgy dönt, a következő egy évet Olaszországban, Indiában és Indonéziában fogja tölteni – a cím is erre a három országra utal.

Természetesen mind a három helyszínen más és más felfedezéseket tesz önmagával kapcsolatban a főszereplő. Olaszországban például rájön, hogy a boldogság eléréséhez élveznie kell az életet.

A film egyik legemlékezetesebb jelente, amikor Liz – Rómában megismert barátnőjével – elutazik Nápolyba, hogy ott megkóstolják az igazi, olasz pizzát. A mediterrán országban játszódó jelenetek az „édes semmittevésről" szólnak. Arról, hogy néha muszáj így élnünk az életünket, máskülönben felemésztene minket a hétköznapok rohanása.

Bár a kritikusok nem feltétlenül szerették a filmet, ez senkit ne tántorítson el. Egy viszont biztos: egyből Olaszországba vágyunk majd.

Levelek Júliának

Olasz gasztronómia, gyönyörű tájak, Verona és Toszkána. Vajon mi kell még egy igazán jó filmhez? Természetesen szerelem, amit a szintén 2010-ben bemutatott Levelek Júliának című moziban bőven találunk.

Az Amanda Seyfried, Christopher Egan, Vanessa Redgrave és Franco Nero főszereplésével készült Gary Winick rendezésű film egyik központi karaktere a New York-i tényfeltáró riporter Sophie Hall, aki épp Veronában tölti élőnászútját vőlegényével.

Utóbbit nem igazán hatja át a romantika, így Sophie-nak nincs más választása, egyedül kezdi el felfedezni az olasz várost. Betér Shakespeare Júliájának házába is, ahol rengeteg szerelmeslevéllel találja szemben magát.

A nők által írt gondolatok között megtalálja Clair, közel 50 évvel ezelőtt írt levelét is, amire végül ő válaszol.

Legnagyobb meglepetésére megjelenik feladó, kapcsolatuk pedig odáig eszkalálódik, hogy végül együtt indulnak megkeresni Clair félévszázada eltűnt szerelmét.

A Levelek Júliának a szerelem soha fel nem adásáról szól – na meg persze az olasz tájakról.

Római vakáció

Adott egy hercegnő, aki egy protokolláris európai út során úgy dönt, szembe megy a szabályokkal, és önmaga fedezi fel Rómát. Az éjszaka túl hosszúra sikerül, a hercegnő pedig egy szökőkutat választ magának alvóhelyül. Itt találja meg őt egy újságíró, aki végül haza is kíséri.

Ebből az alapállásból indul az olasz fővárosban játszódó egyik leghíresebb film, a Római Vakáció, mely Audrey Hepburn első Oscar-díját is meghozta. A filmet 1953-ban mutatták be, rendezője pedig a szintén Oscar-nyertes William Wyler volt.

A mozi egyik érdekessége, hogy valóban Olaszországban forgatták, pedig Hollywoodnak ebben az időszakában ez még egyáltalán nem volt jellemző. A filmet továbbá tudatosan készítették fekete-fehérben. Wyler célja az volt, hogy elvonja a nézők figyelmet a háttérről, bár ez nem feltétlenül jött neki össze.


A figyelmetekbe ajánljuk