A Magyar Királyság utolsó középkorinak tekintett uralkodója kettős megítéléssel bír. Sokáig őt tartották a mohácsi csata felelősének, de a királyi címért folytatott makacs küzdelmével utóbb az ország három részre szakadásának egyik előmozdítója is lett. Amire pedig megegyezett ellenfeleivel a gyermektelen Szapolyai János számára végre megérkezett a várva várt örökös. A tejfakasztója azonban tragédiába fulladt.
Szapolyai János mohácsi csatából történő késlekedése tulajdonképpen már a korabeli Habsburg propaganda termékének tekinthető. A mohácsi vereséget követően hosszas háborúskodásba bonyolódott Habsburg Ferdinánddal. Miután saját csapataival, illetve a lengyel segítséggel sem tudott győzelmet aratni, Szulejmánhoz fordult. A törökök segítségével lényegében stabilizálta uralmát a történelmi Magyarország keleti oldalán – számolt be a HellóMagyar.
Ez is érdekelhet: 3 hely, ahol a történelem életre kel
1532 után viszont kissé megváltozott a helyzet. Ekkor ugyanis hiába gyűlt össze egy nagyobb sereg Bécs védelmére a törökök ellen, a német birodalmi rendek nem voltak hajlandóak Magyarország területére menni és ott harcolni. Ez pedig Ferdinándot is a békülés irányába hajtotta. Több kísérlet után végül 1538-ban tető alá hozták a váradi békét. Ebben a két fél lényegében elismerte egymás uralmát, míg az akkor 53 éves Szapolyai János ígéretet tett arra, hogy halála esetén Ferdinánd örökli a trónt.
Arra az esetre, ha mégis fia születne, Erdély akkor is Ferdinánd kezére jutott volna, a születendő gyermekét pedig német birtokokkal szerették volna kárpótolni.
Ez a vállalás főleg azért tűnt kockázatosnak, mert ha a törökök tudomására jut a szerződés, akkor vazallus királyuk retorzióra számíthatott volna a szultántól. Ami miatt mégis belement az alkuba, az a nemzetközi pozíciójának megerősödése: azzal, hogy Ferdinánd elismerte őt uralkodónak, hivatalosan is felvehette a diplomáciai kapcsolatokat a keresztény európai uralkodókkal. Hiszen addig vazallusi státusza miatt a mozgástere korlátozott volt. Az egyezmény pedig megtérült.
commons.wikimedia.orgEgy évvel később, 1538. március 2-án házasságot kötött Jagelló Izabellával, a lengyel király lányával. Izabella remek fogásnak bizonyult, hiszen a Jagelló-ház mellett édesanyja révén a milánói Sforzák vére csörgedezett az ereiben. A húsz éves fiatalasszony alighanem jobb partiban reménykedett, hiszen a király három évtizeddel idősebb volt nála.
A húszéves királyné hamar teherbe esett, pedig Szapolyai nem is biztos, hogy számított a gyermekáldásra. A születést azonban nem tudta kivárni: míg a királyné Budán maradt, addig a férjének Erdélybe kellett utaznia, hogy az elégedetlenkedő és lázongáson gondolkodó főurakat legyőzze.
Az uralkodó azonban ekkor már sokat betegeskedett. Gyakran panaszkodott fáradtságra, fejfájásra, lázra. Sőt, egyes források szerint komoly gondok voltak az emésztésével is.
Szapolyai elsőre Gyulafehérvárra érkezett meg, onnan viszont orvosai tanácsára továbbállt a kedvezőbb klímájúnak tartott Szászsebesre. Fia július 7-i születésének híre pár nappal később érkezhetett meg. A király a hírt hallva lóra kapott, mivel mindig is szerette a lovaglást, és kimerülésig lovagolt örömében. Mire visszaért, emberei már előkészítették a lakomát is, viszont Szapolyai először nem akart részt venni rajta, mivel annyira kifáradt, hogy járni sem bírt. Az urak ölben vitték be a királyt, és végül beleegyezett a vacsorába.
Szapolyai János feladta a rá jellemző mértékletességet és teljes erővel kapcsolódott be az evés-ivásba. Amikor azonban két úr összeszólalkozott és párbajozni akartak, a király csak bosszúsan elhessegette őket magától. A királynak a lovaglás után már megjött a láza, ám a helyzet még rosszabb lett a lakoma alatt és végül a szolgái vitték a szobájába be.
Olvasd el ezt is! Vérszomjas asszonyok – a történelem 4 legkegyetlenebb királynője
Halálának pontos napját nem tudni, de Fráter György július 21-ét írt Zsigmond lengyel királynak, Szapolyai apósának. Egyes források alapján úgy tűnik, hogy a király már nem is nagyon volt akaratereje birtokában, nem szólt senkihez. Mégis valahogy elrendezte az ország és a fia sorsát, arra ösztönözve a rendeket, hogy ne tartsák be a váradi békét. Pont ezért merült fel a gyanú, hogy halálában Erdély már ekkor nagyhatalmú kincstartója, Fráter is szerepet játszott.
Fráter György ugyanis egy darabig titokban tartatta Szapolyai halálát, hogy az erdélyi mozgolódást sikerüljön leverni. Ráadásul neki nem állt ekkor érdekében, hogy a Habsburgok átvegyék Szapolyai János országrészét, hiszen tisztsége ezzel megszűnt volna. Az elkövetkező hónapokban munkái arra irányultak, hogy a csecsemő János Zsigmondot válasszák királynak.
Ebbéli törekvésében sikerrel is járt. Ennek azonban meg kellett fizetnie az árát: mikor Ferdinánd hadai megindultak, hogy elfoglalják Budát, török segítséget kellett hívni. Bár a magyar fővárost sikerült megvédeni önerőből is, a megérkező Szulejmán szultán, az oszmán hadsereggel a háta mögött, úgy döntött, hogy Budát átveszi a vazallus királytól.
