Álomból született, botrányos klasszikus lett Salvador Dalí filmje
Egy felhő átvág a Hold előtt, majd egy borotvapenge közelít egy nő szeméhez. Az Andalúziai kutya alig húszperces film, mégis elég volt ahhoz, hogy Luis Buñuel és Salvador Dalí örökre beírja magát a filmtörténetbe.
Az Un chien andalou, magyar címén Andalúziai kutya, 1929-ben készült, és a szürrealista mozi legismertebb alkotásai közé tartozik. A film rendezőjeként Buñuelt szokás kiemelni, de a forgatókönyvet Dalíval közösen írta. A két spanyol művész nem hagyományos történetet akart elmesélni, inkább olyan képeket állítottak egymás mellé, amelyek közvetlenül az álom, a vágy és a tudattalan felől hatnak.
A film kiindulópontját két álom adta. Buñuel később úgy emlékezett, hogy egy felhőről álmodott, amely úgy szelte át a Holdat, mint egy penge a szemgolyót. Dalí egy hangyákkal borított kézről beszélt. Ebből a két képzetből született meg az Andalúziai kutya világa, ahol a jelenetek egymásba csúsznak, a szereplők váratlanul egészen más térben bukkannak fel, az idő pedig inkább csapda, mint a történetmesélés eszköze.
A film leghíresebb jelenetét ma is kifejezetten nehéz nézni. Egy férfi borotvapengét élez, felnéz az égre, majd a Hold előtt elúszó felhő képe egy szem felvágásával kapcsolódik össze. A képsor azóta a filmtörténet egyik legtöbbet idézett provokációja lett. Buñuel és Dalí nem magyarázza meg, miért látjuk ezt, és nem is tesz kísérletet arra, hogy biztonságos távolságba helyezze a nézőt. Az Andalúziai kutya éppen ettől marad bizarr és nyugtalanító.
Látszólag vannak benne szereplők, lakásbelsők, utcák, tengerparti jelenetek és időre utaló feliratok. A néző mégsem kap egyetlen biztos kapaszkodót sem. A feliratok szerint egyszer nyolc évvel később, máskor pedig tizenhat évvel korábban járunk, de ezek az időugrások sosem állnak össze érthető cselekménnyé. Inkább kifordítják mindazt, amit a moziban megszoktunk.
A film képei azóta is különös erővel élnek tovább. A hangyákkal borított tenyér, az utcán heverő levágott kéz, a zongorákra fektetett elpusztult szamarak vagy a papokat vonszoló férfi mind olyan motívum, amelyet lehet értelmezni, de nehéz lezárni egyetlen magyarázattal. A bemutató után a film gyorsan hírhedtté vált Párizsban. A közönség egyszerre fogadta kíváncsisággal, zavarral és felháborodással. A rövidfilm mégis hamar túlnőtt a botrányon. Ma már a modern filmművészet egyik alapműveként tartják számon: olyan alkotásként, amely a mozit nem történetmesélő gépezetként, inkább a tudattalan képeinek terepeként használta.
Olvasd el ezt is!