Az 1513 körül készült képen elsőként nem is az arcot, hanem az alak öltözékét érdemes megfigyelni. Különleges fejfedője az úgynevezett szarvas fejfedő, amely a festmény elkészültekor már évtizedek óta divatjamúltnak számított. A ruhája ráadásul egy fiatal udvarhölgy viseletét idézi, miközben az alak teste látványosan idős. Jobb kezében egy rózsabimbót tart, amely a korszak portréin az udvarlásra, illetve az eljegyzésre utalhatott. Vagyis egy idős alakot látunk évtizedekkel korábbi, fiatal nőhöz illő öltözékben, amint virágot kínál valakinek.
A festmény különös arcvonásaira az orvosok is felfigyeltek. A homlok feltűnően nagy, az állkapocs erőteljes és előreugró, a felső ajak pedig szokatlanul hosszú. Az 1980-as években egy orvos azt vetette fel, hogy a festmény egy Paget-kórban szenvedő nőt ábrázolhat. A betegség a csontok szerkezetének megváltozását és deformálódását is okozhatja, így első pillantásra logikus magyarázatnak tűnt a képen látható vonásokra. Az elmélet széles körben elterjedt, és évtizedeken keresztül újságokban, könyvekben, televíziós műsorokban és a festményről szóló ismertetőkben is felbukkant. Csakhogy volt vele egy alapvető probléma.
A National Gallery 2023-ban rendezett kiállítást a festmény köré, amelynek kurátora, Emma Capron megkérdőjelezte a korábbi orvosi magyarázatot. A probléma szerinte ott kezdődik, hogy a diagnózis abból indul ki: Massys egy valódi modellt festett le, és pontosan azt örökítette meg, amit maga előtt látott. A festmény részletei azonban inkább arra utalnak, hogy szándékosan eltúlzott, kitalált figuráról van szó. Az elavult ruházat, az idős testhez társított fiatalos öltözék és a rózsabimbó együtt egy korabeli vizuális tréfát alkothatott.
Két évvel a festmény elkészülte előtt, 1511-ben jelent meg Rotterdami Erasmus A balgaság dicsérete című műve. A szatíra célpontjai között olyan idős nők is szerepelnek, akik fiatalnak öltöznek, fiatal férfiak után vágyakoznak, és továbbra is kívánatos asszonyként próbálnak megjelenni. Massys ráadásul később dokumentált kapcsolatba került Erasmusszal, akiről portrét is festett. Hasonló groteszk alakok a korabeli karneválokon is megjelentek. A társadalmi szerepeket kifordító ünnepségeken idős menyasszonyok és nőnek öltözött férfiak is a közönséget szórakoztató figurák közé tartoztak.
A történet egyik legfontosabb részlete sokáig hiányzott: az Egy groteszk öregasszony ugyanis eredetileg egy másik festmény párja lehetett. A másik képen egy idős férfi látható, aki az asszony felé fordul. A két alkotást úgy tervezték, hogy egymás mellett függjenek, akárcsak a korszak előkelő házaspárokat ábrázoló kettős portréi. Csakhogy itt minden a visszájára fordul. Az „asszony” rózsabimbót kínál a férfinak, ő azonban felemeli a kezét, amit elutasító gesztusként is értelmeznek. Vagyis ami önmagában egy különös portrénak tűnik, a párdarabbal együtt egy vizuális tréfává válik. A két festmény később különvált: az egyik a National Gallerybe, a másik magángyűjteménybe került. 2023-ban Londonban újra egymás mellé helyezték őket.
A 2023-as kiállítás idején Emma Capron azt is felvetette, hogy a groteszk figura akár férfi is lehet, akit női szerepben ábrázoltak. A nőnek öltözött férfi jól illeszkedne a korabeli karneváli hagyományokhoz, ahol női szerepeket férfiak is alakítottak. A National Gallery későbbi, 2024-es katalógusa ugyanakkor pontosítja ezt az értelmezést: a férfias arcvonások és a figura nemi kétértelműsége önmagában nem jelenti azt, hogy Massys egy női ruhába öltözött férfit festett meg. Valószínűbb, hogy egy kitalált, folklórból származó groteszk alakot látunk, amelyben szándékosan keverednek férfias és nőies jegyek.
A történetet tovább bonyolítja, hogy a brit királyi gyűjteményben fennmaradt egy rajz szinte pontosan ugyanerről az arcról. A mű Leonardo da Vinci köréhez kapcsolódik, és jelenleg általában tanítványa, Francesco Melzi alkotásaként tartják számon. Bár korábban vita folyt arról, ki inspirált kit, a National Gallery jelenlegi álláspontja szerint a motívum Leonardótól származik. A groteszk arc mindenesetre évszázadokon át tovább élt. John Tenniel később ezt használta fel az Alice Csodaországban hercegnőjének megformálásakor, így az 1500-as évek különös figurája végül a világirodalom egyik legismertebb illusztrációjában is visszaköszönt.
A festmény legnagyobb rejtélye tehát ma már nem az, milyen betegségben szenvedett a rajta látható nő. Sokkal inkább az, hogy nő volt-e egyáltalán – és létezett-e valaha.
Olvasd el ezt is!