Színes előadók, boldog arcok, fáradt talpak – így telt a 33. Művészetek Völgye

A hétfői reggelimet még Budapesten fogyasztottam el, ám pár órányi autózást követően idén sikerült egészen korán, ebédidőre megérkezni. Miután sikerült parkolót találni, egyből a már jól bevált Kenderkert felé vettük az irányt. A Taliándörögdre vezető út kapolcsi végén található szabadtéri placc az évek során az egyik kedvenc napközbeni helyszínemmé vált, hiszen itt minden adott a közösségi programokhoz: a társasjátéktól kezdve a spontán zenélésen át a baráti beszélgetésekig, az árnyékos asztaloknál ülve egyszerűen lehetetlen nem felszabadultan érezni magad.

Ezután persze ahogy annak lennie kell, én is belevetettem magam Kapolcs lehetőségeibe. A Völgyben az az igazán jó, hogy bár szigorú programtervvel is neki lehet látni, de úgy is garantáltan jó élménnyel távozhatunk, hogy teljesen céltalanul indulunk el a kempingből, hiszen lépten nyomon előadásokba, koncertekbe, kreatív szakkörökbe és kis udvarokba botolhatunk. Persze rutinos látogatóként már jól tudtam, hova szeretnék eljutni, de még így is bőven akadt idő arra, hogy csak bolyongjak egy kicsit.

Ilyenkor például többször a vásársoron – és a mögötte levő kis játszótéren, vagy az előtte lévő Pajtánál – sikerült kilyukadnom, ahol bár ugyanazokból a portékákból válogathatnak a fesztiválozók a 10 nap alatt, mégis minden nap lehet valami újat, valami mást találni.

Ha néhány fellépő tapasztalatairól is szívesen olvasnánk: „Ilyen a nagybetűs élet” – Völgyinterjú a Blahalouisianával, Szirtes Edinával és Kollár-Klemencz Lászlóval

Az út túlsó oldalán található Momentán Udvar egy másik kedvenc helyszínemmé nőtte ki magát, mivel itt az improvizációs worskhopoktól kezdve a különböző előadásokon át a bingóig, végtelenül színes programokkal várják a fesztiválozókat. Ugyanígy nagyon szeretem azokat a kis udvarokat is, ahol valamilyen kézműves foglalkozásban lehet részt venni – ezekkel simán el lehet tölteni pár órát, és tagadhatatlanul van abban valami varázslatos, hogy mosolygós, közvetlen emberek társaságában festegeted például a saját kis tányérkádat.

Aztán persze elképzelhető, hogy sosem látod őket többé, de pontosan ez a határtalanság és súlytalanság adja a Művészetek Völgye lelkét: itt egy pillanatra sem érzed azt, hogy „különc vagy”, mindenhol befogadóan bánnak veled, és el is felejted azt a napjainkat átjáró mentalitást, hogy „hasznosnak kell lenni” – itt egyszerűen csak létezhetsz.

Részletesebben itt írtunk az általam meglátogatott programokról: Éld át velünk, milyen a Művészetek Völgye - élő közvetítés!

Persze nem véletlenül hívják a Völgyet összművészeti fesztiválnak, hiszen nem csupán vizuális és zenés programok közül lehet válogatni, hanem például irodalmi események és színházi előadások is akadnak bőven. Előbbieknek egy részét a fesztivál egyik leghangulatosabb, kőfallal határolt kertjében, a Kaláka Versudvarban tartják, míg utóbbiakért érdemes – időben (!) – leutazni például Taliándörögdre. Az „egyutcás” Taliándörögd egyébként egy mesebeli helyszín, ahol a helyiek (is) remek ételekkel és tárt karokkal várják a fesztiválozókat. Itt láttam például Rezes Judit és Szabó Győző belsőséges darabját, de babzsákokon pihenni Harcsa Veronika udvarában, miközben profi magyar zenészek játszanak hangszereiken sem mindennapi élmény.

Ha pedig már hangszerek, akkor a meredek domboldalon fekvő Magyar Jazz Szövetség nyugis udvarát is meg kell említenem, hiszen itt pár lépésnyi távolságban ülhetünk le a hazai szféra legnagyobb előadóitól. Innen pedig csak pár perc séta a Panoráma Színpad, ahol a legnagyobb bulik zajlanak, és ahol a ritmusok alatt szinte eggyé válhatsz azokkal az emberekkel, akik ugyanazért vannak ott, mint te: érezni a szabadságot.