Idén 33. alkalommal rendezik meg július 19. és 28. között Magyarország legnagyobb összművészeti fesztiválját, a Művészetek Völgyét. A fesztivál kezdetének alkalmából három előadóval, a Blahalouisianával, Szirtes Edinával és Kollár-Klemencz Lászlóval is készítettünk egy-egy rövid interjút, melyben arról mesélnek, hogy mit jelent számukra a Völgy.
Június tizenkilencedikével hivatalosan is elstartol a 33. Művészetek Völgye: a tíznapos rendezvény alatt idén is közel háromezer program közül válogathatnak a fesztiválozók. A Hamu és Gyémánt most három olyan előadót kérdezett meg arról, hogy miért is különleges egy ilyen fesztivál, akik már nagyon is jól ismerik Kapolcsot. A 2012 nyarán alakult BlahalouisianátólSchoblocher Barbara énekesnő és Jancsó Gábor basszusgitáros mesélt a Művészetek Völgyével kapcsolatos emlékeikről, mellettük pedig a Kistehénből ismert Kollár-Klemencz László is megosztotta, miért látogat el már a kezdetektől fogva minden évben a fesztiválra. A harmadik interjút pedig azzal az Erkel Ferenc-díjas Szirtes Edinával készítettük el, aki annyira bejáratott vendégnek számít, hogy mára már Mókuskert Udvar néven saját helyszínen várja a lazulni vágyó látogatókat.
Emlékszel az első Völgyedre? Mi fogott meg akkor a fesztiválban?
Szirtes Edina: Gyermekkoromban, a szüleimmel voltam először a Művészetek Völgyén. Még konzis voltam, 16 éves, de már akkor lenyűgözött a muzsika, a költészet, a színház, szóval az egész művészeti közeg. Ez a szabad és kreatív hangulat már akkor átjárta az egész fesztivált – meggyőződésemmé vált, hogy ilyen is lehet a nagybetűs élet, hogy így is lehet élni.
Jancsó Gábor (Blahalouisiana): Ha jól emlékszem, mi talán a templomnál lévő udvarban játszottunk először, de sajnos az már nem jut eszembe, hogy ez lehetett-e a legelső Kapolcsos élményem.Kollár-Klemencz László: Én még emlékszem arra, amikor Szőke András és Márta István leköltöztek, és megalapították a fesztivált. Azt hiszem, hogy előadóként a Kistehénnel kezdtem, a kétezres évek közepén, de én rendszeres vendég voltam. Direkt mindig úgy szerveztük az életet, hogy Balaton után lejussunk a Völgyre
Ez is érdekelhet! Európa egyik legkülönlegesebb elektronikus zenei helyszíne lesz az új Yettel Colosseum a Szigeten
Hogyan telik előadóként egy napod a Művészetek Völgyén? Ilyenkor általában te is elvegyülsz a tömegbe, vagy inkább a munkán van a hangsúly?
Szirtes Edina: Mivel minden nap akár többször is „van valami jelenlét” valamelyik színpadon, így számomra az elvegyülés maga a szereplés. Én mindezt nem egy produkciónak tekintem, hanem egyfajta színvallásnak arról, ahogy egy magam fajta muzsikus érez – csak éppen a műfaj változik állandóan. A koncerteken, irodalmi esteken folyamatosan „kiderülünk”, tehát nem bújhatunk el valami mögé.
Ilyenkor pontosan azok vagyunk ott, akkor és úgy, amik amúgy is…tehát szerintem belénk lehet látni.
Schoblocher Barbi (Blahalousiana): Nekünk általában ez a leghajtósabb időszakunk az évben: vagy valahonnan éppen érkezünk, vagy azonnal rohanunk is tovább valahova, de olyan is van, hogy mindkettő. Azt hiszem, ez idén sem lesz máshogy, viszont annak nagyon örülök, hogy Kapolcson fogjuk tölteni az éjszakát, mivel így lesz lehetőségünk egy kicsit elmerülni a fesztiválban.
Kollár-Klemencz László: Ez attól függ, hogy éppen hogyan alakul az élet, mivel a nyár mindig rohanós, sűrű időszaknak számít. Ha menni kell másik helyszínre is, akkor sajnos eléggé meg vannak kötve a kezeink, de ha úgy jön ki, hogy ott tudunk aludni, akkor nem lehet kihagyni, hogy ne bulizzon kicsit az ember. Azért ha időnk engedi, mindig igyekszünk belekóstolni egy kicsit a programokba.
Ilyen volt a tavalyi fesztivál: Befogadó jelenlét és nyugodt keresgélés − beszámoló a 32. Művészetek Völgyéről
Van olyan program, amire idén nagyon el szeretnél jutni?
Szirtes Edina:Juhász Anna programjai nagyon kedvesek számomra, és nagyon jó lenne, ha a Mao (Modern Art Orchestra) koncertjére is el tudnék jutni, de sajnos végig játszom.
Schoblocher Barbi (Blahalousiana): A Quimbyt nagyon várom!
Jancsó Gábor (Blahalouisiana): Zoránt nagyon nagyon megnézném, de sajnos aznap is játszunk. Ivánék (Ivan & the Parazol – a szerk.) és Giorgióék (Carson Coma – a szerk.) koncertjeire is jó lenne eljutni, de „balszerencsémre” aznap is úton leszünk. Ezen kívül egyébként minden évben van élő filmzene is, ami szerintem szuper program.
Kollár-Klemencz László: Amióta fellépünk sajnos jóval kevesebb programon tudok részt venni, mint amikor csak vendégként jöttem. Most úgy alakult az élet, hogy alig lesz pihenőnk, így nem mertem semmivel tervezni.
Melyik helyszín áll a legközelebb a szívedhez? Miért?
Szirtes Edina: A legközelebb hozzám a templomi helyszín áll, ahol leginkább klasszikus zenei programok vannak, de a PEMA udvar is roppant izgalmas. A szívem csücske viszont a Kaláka Versudvar, hiszen ez gyakorlatilag a gyerekkoromat jelképezi: Gryllus Dani bácsit már régóta a „zenei édesapámnak” tekintem.
Schoblocher Barbi (Blahalousiana): Szeretem a pici udvarokat, ahol irodalmi programok vagy valamilyen kézműves zsibvásár van.
Jancsó Gábor (Blahalouisiana): Egyértelműen a Poket-udvar, a templom és a nagyszínpad környéke.
Kollár-Klemencz László: A Kaláka Versudvar fellépőként és vendégként is nagyon hangulatos, de a Cirque du Tókertet is szeretem.
Mi a kedvenc emléked a Völggyel kapcsolatosan?
Szirtes Edina: Az egyik életre szóló ajándék, amit a Művészetek Völgyétől kaptam az a 2018-as Etnoszimfonikus hangverseny, amit a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen mutattunk be, kiegészítve fúvós hangszeres művészekkel és népi hangszeres szólistákkal. Sosem felejtem el, csoda ajándék volt a fesztivál bizalma és elképesztő, hogy megszülethetett egy ilyen koncert.
Schoblocher Barbi (Blahalousiana): Tavaly a Panoráma Színpadon olyan hangerőt és energiát kaptunk a közönségtől, amilyet előtte még soha, így szerintem ez lett az egyik legkedvesebb emlékünk és egyben az egyik kedvenc helyszínünk is.
Jancsó Gábor (Blahalouisiana):
Hú, nagyon sok van, nem is tudnék egyet kiemelni. Az elmúlt évek Blaha-koncertjei annyira jók voltak, hogy nekem a Művészetek Völgye lett a kedvenc fesztiválom.
Kollár-Klemencz László: Mindig megmosolygom azt az esetet, miután egyik barátom Kapolcson rendesen kifárasztotta magát, elindult Budapest felé, de csak több kilométer után szóltak neki, hogy rossz irányba indult. Emlékezetes volt.
