10 évig istennőként tisztelték, majd egyik napról a másikra hétköznapi kislány lett
Nepálban évszázadok óta kislányokat választanak ki, akiket egy hindu istennő földi megtestesüléseként tisztelnek. A Kumari díszes ruhákban, saját trónján fogadja a híveket, áldását pedig egykor királyok, később államfők is kérték. A kivételes szerep azonban a serdülőkor elérésével véget ér, ekkor a korábbi istennőnek rövid idő alatt alkalmazkodnia kell a számára szinte ismeretlen hétköznapi világhoz.
A Kumari-hagyomány szorosan összefonódik a Katmandu-völgy vallási életével. A kiválasztott lányok a térség őslakos newar közösségéből, buddhista családokból származnak, miközben a hindu Taleju, illetve Durga istennő megtestesüléseként tisztelik őket. A szokás így a hindu és buddhista hagyományok sajátos találkozását képviseli.
A szokás eredetét több mítosz is magyarázza. Az egyik legismertebb történet szerint Taleju istennő éjszakánként felkereste a Malla-dinasztia királyát, ám amikor az uralkodó közeledni próbált hozzá, haragjában eltűnt. Később álmában arra utasította a királyt, hogy keressen egy shakya közösségből származó kislányt, akinek testébe beköltözhet, és akit ezentúl az ő földi megtestesüléseként tisztelhetnek.
A Kumari az ország oltalmazójának számít, akinek áldása jó szerencsét hozhat. A monarchia 2008-as megszüntetéséig a nepáli királyok is felkeresték, később pedig az ország elnöke is meghajolt előtte. A nepáli állam emellett kisebb járandósággal ismeri el a kiválasztott lányok szolgálatát.
A Kumari kiválasztása hosszú, rituális folyamat. Az NPR-nek nyilatkozó Chanira Bajracharya ötéves volt, amikor Pátan település élő istennőjévé választották. A folyamat első lépéseként hét kislány reakcióit figyelték meg, miután gabonaszemeket adtak nekik. Bajracharya csak kissé elpirult, így rá esett a választás. Ezután a királyi udvarban megvizsgálták, rendelkezik-e a hagyomány által előírt harminckét testi ismertetőjeggyel. Ezek közé olyan különlegességek tartoztak, mint a szarvashoz hasonló comb, az oroszlán mellkasa vagy a tehénéhez hasonló szempilla. Fogait, körmeit és bőrét is ellenőrizték, majd kimondták: ő lehet a következő istennő.
A beavatás körül számos félelmetes történet kering, köztük démonokkal és levágott állatfejekkel kapcsolatos legendák. Bajracharya szerint saját szertartása nem volt ennyire rémisztő, bár az olajlámpákkal megvilágított sötét helyiség gyerekként félelmetes volt. Úgy emlékezett, hogy amikor megérezte az istennő erejét, nyugodttá vált.
A Kumari ünnepi sminket, díszes ékszereket és különleges ruhákat visel, hivatalos megjelenései során pedig saját trónján ül. A lány maga is úgy fogalmazott, hogy a teljes öltözék felvételekor a viselkedése is megváltozott. Úgy érezte, mások fölött áll, nem akart megszólalni, és mintha egy nála nagyobb erő irányította volna. Időnként fizikai értelemben is megtapasztalta az istennő jelenlétét: teste felmelegedett, miközben kellemes nyugalom töltötte el. Úgy vélte, ilyenkor megérti a hozzá fordulók kívánságait, és eldönthette, hogy elfogadja vagy elutasítja imáikat.
A Kumari életéről gyakran az a kép él, hogy a kiválasztott lányt elzárják, tilos mosolyognia, és gyakorlatilag nincs gyermekkora. A korábbi istennő szerint ez csak részben igaz, érzelmeit azokban a meghatározott időszakokban nem mutathatta ki, amikor ünnepi díszben, a trónon ülve fogadta az embereket. A szertartásokon kívül játszhatott, nevethetett, táncolhatott, filmeket nézhetett, barátai pedig rendszeresen látogathatták. Személyes kívánságait is figyelembe vették, ezért életét sok szempontból egy hercegnőéhez hasonlította.
A Kumari mindennapjai még így is elszigeteltebbek voltak egy átlagos gyerekénél. Ritkán jelent meg nyilvánosan, tanítása szintén a lakóhelyén zajlott. Bajracharya édesanyja magántanárt keresett mellé, mert tudta, hogy lánya nem maradhat örökké istennő. Matematikát, természettudományokat és nyelveket is tanult.
A hagyomány titokzatossága miatt jogvédők régóta kérdéseket vetnek fel a lányok elszigetelésével és a gyermekkorukra gyakorolt hatásokkal kapcsolatban. Sapana Pradhan Malla nepáli ügyvéd és emberi jogi aktivista arra hívta fel a figyelmet, hogy a felnőtt vallási vezetőkkel ellentétben itt a kisgyerekek viselik a szakrális szerepből fakadó terheket.
Bajracharya megosztotta a Kumariként töltött éveinek egyik legmegrázóbb emlékét is. 2001-ben egyik nap látszólag ok nélkül sírni kezdett, és négy napon át senki sem tudta megnyugtatni. A papok és a környezetében élők rossz előjelként értelmezték a sírást, feltételezésük pedig nem volt alaptalan. A negyedik nap érkezett a hír, hogy a nepáli királyi család több tagját megölték a katmandui királyi palotában.
A Kumari tisztségét a serdülőkor elérésével elveszíti, a hagyomány szerint ugyanis ekkor az istennő ereje egy másik kiválasztott kislányba költözik. Bajracharya tizenöt éves koráig töltötte be a szerepet, a változás egyik napról a másikra következett be. Addig sajátos szabályok szerint élt, majd hirtelen hétköznapi lány lett belőle, miközben nem tudta pontosan, milyen élet vár rá. A magánórák után egy körülbelül negyvenfős osztályba került, ahol vele egykorú tanulók közé kellett beilleszkednie. Az átmenetet nehezen viselte, eleinte bizonytalan volt abban, képes lesz-e alkalmazkodni. Később mégis úgy látta, hogy életének mindkét szakasza hozzájárult személyisége kialakulásához.
A korábbi Kumari azt is fontosnak tartotta, hogy az ezt követően kiválasztott lányok számára könnyebb legyen a váltás. Az élő istennői szerep ugyanis gyermekkoruk meghatározó része, az igazi kihívás azonban sokszor akkor kezdődik, amikor a tisztelet, a palotai környezet és a különleges bánásmód egyik napról a másikra megszűnik.
Olvasd el ezt is!