Intim fotók és 88 szerető: a „mocskos hercegné” botrányos élete

Barbara Hutton története óta tudjuk, hogy a pénz és a hírnév sem garancia a csillogó életre. Ethel Margaret Whigham esetében ugyanez elmondható. A nő 1912. december 1-jén született a skóciai Newton Mearnsben. Apja, George Hay Whigham sikeres üzletember volt, aki a Celanese Corporation elnökeként jelentős vagyont szerzett. A család kényelmes, kozmopolita életet élt, Margaretnek így lehetősége adódott Skóciában és New Yorkban is tanulni, többek között a manhattani Hewitt Schoolban. Gyerekkora szinte előrevetítette későbbi sorsát: szülei házassága feszült volt, apja viszonyai miatt anyja gyakran a lányát is bevonta a családi konfliktusokba.

Margaret már fiatalon aktív társasági életet élt, szépsége és magabiztossága miatt pedig a sajtó is hamar felfigyelt rá. 1928-ban aztán titkos viszonyba keveredett egy Isle of Wight-i nyaraláson a későbbi Oscar-díjas színésszel, David Nivennel.

A történtek ellenére Margaret később is jó viszonyban maradt Nivennel, és fiatalkori traumája sem tette óvatosabbá. 1930-ban bemutatták az udvarnál, és hamarosan az év debütánsaként emlegették. Tudatosan kihasználta a sajtót, rendszeresen szerepelt magazinokban, és divatérzékével is felhívta magára a figyelmet. Egy ideig jegyben járt Charles Greville-lel, Warwick hetedik grófjával, de Margaret végül felbontotta az eljegyzést. Közben a brit arisztokrácia más fontos férfijaival is kapcsolatba hozták, köztük György kenti herceggel, II. Erzsébet nagybátyjával.

Első férje Charles Sweeny lett, egy gazdag ír–amerikai családból származó tőzsdeügynök és amatőr golfozó. 1933-as esküvőjük London egyik legnagyobb társasági eseménye volt: a Brompton Oratory környékén még a forgalmat is leállították, Margaret Norman Hartnell által tervezett ruháját pedig széles körben csodálták. A házasság a látszat ellenére boldogtalan volt. Margaret később úgy emlékezett, férje csupán egy szép, üresfejű babát akart maga mellé. Mindketten hűtlenek voltak, kapcsolatuk pedig 1947-ben válással végződött.

Addigra Margaret túl volt egy majdnem végzetes baleseten is: 1943-ban körülbelül 12 métert zuhant egy liftaknában. Saját visszaemlékezése szerint a liftkábelbe kapaszkodva menekült meg, amit olyan erővel szorított meg, hogy a körmei is leszakadtak. Élete ekkor már egyre távolabb került attól a gondtalan, fényűző képtől, amelyet a társasági rovatok sugalltak róla.

Második házassága hozta meg számára a hercegnéi címet, amikor 1951-ben hozzáment Ian Douglas Campbellhez, Argyll tizenegyedik hercegéhez. A frigyben az anyagi érdekek is fontos szerepet játszottak, mivel a Campbell-birtok komoly pénzügyi gondokkal küzdött. A háború utáni adóterhek, a herceg alkoholizmusa, szerencsejátékai és gyógyszerfüggősége miatt a család pénzügyi helyzete megrendült, Margaret családi vagyona pedig fontos szerepet játszott abban, hogy az ősi Inveraray Castle ne kerüljön veszélybe.

A házasság hamar elmérgesedett. A herceg fizikailag és lelkileg is bántalmazta feleségét, erőszakos természetét pedig korábbi feleségeinek beszámolói is megerősítettek. Az 1960-as évekre a kapcsolat gyakorlatilag csak papíron létezett, és már mindketten a váláson gondolkodtak. A herceg meg volt győződve arról, hogy Margaret hűtlen hozzá, ezért amikor felesége New Yorkban tartózkodott, lakatost hívott londoni otthonukba, és feltörette felesége egyik zárt szekrényét.

A herceg kompromittáló fényképekre bukkant, köztük olyan polaroidokra, amelyeken Margaret meztelenül, mindössze jellegzetes háromsoros gyöngysorát viselve szerepelt. Egy másik fotón egy ismeretlen férfival látszott intim helyzetben. Az ismeretlen kilétét nem lehetett biztosan megállapítani, de ez nem akadályozta meg a sajtót abban, hogy találgatásokba kezdjen.

Az 1963-as válóperük aztán országos szenzációvá vált. Már önmagában az is óriási érdeklődést keltett, hogy Skócia egyik vezető arisztokratája és korának ismert társasági szépsége áll bíróság elé, de a fényképek nyilvánosságra kerülése után az ügy valóságos médiacirkusszá változott. A herceg egy 88 nevet tartalmazó listával próbálta bizonyítani Margaret hűtlenségét, és bár a szám valószínűleg túlzás volt, a közvéleményt már nem érdekelte a pontosság. A lapok hercegeket, politikusokat és arisztokratákat emlegettek lehetséges szeretőként.

A bíróság végül 1963. május 8-án mondta ki a válást. A bíró rendkívül kemény szavakkal illette Margaretet, majd a sajtó már „Dirty Duchessként”, vagyis „mocskos hercegnéként” hivatkozott rá. Ez a bélyeg rajta maradt, és később sem tudta levakarni magáról.

A botrány a hírnevét és családi kapcsolatait is tönkretette. Lányával, Francesszel évtizedekre megromlott a viszonya, és bár feltűntek ugyanazokon a társasági eseményeken, sokáig nem beszéltek egymással. Margaret később több pert is indított a sajtó ellen, de ezek nem hoztak számára megnyugvást, inkább tovább rontották anyagi helyzetét.

Élete utolsó évtizedeiben fokozatosan elveszítette vagyonát. Híres Mayfairben található otthonát fizető látogatók előtt is megnyitotta, de ez sem mentette meg. 1978-ban kénytelen volt eladni az ingatlant, amely több mint negyven éven át az otthona volt. Később elegáns hotelekben élt, ám számláit egyre kevésbé tudta fizetni, így onnan is távoznia kellett.

Nem sokkal halála előtt, 1991-ben kibékült lányával, majd 1993. július 25-én, 80 éves korában halt meg. Ekkor már elszegényedve, egy idősek otthonában élt. A Brookwood temetőben helyezték örök nyugalomra, első férje, Charles Sweeny mellé, aki mindössze néhány hónappal korábban halt meg.

A botrány máig foglalkoztatja a közvéleményt: élete operákat és könyveket ihletett, 2021-ben pedig a Botrány brit módra című sorozat vette alapul történetét.