A lázadó örökösnő, aki rózsaszínre festette a haját és örökre eltűnt Európában
Cornelia Vanderbilt egy 250 szobás kastély örököseként, Amerika egyik leghíresebb dinasztiájának tagjaként született. A társadalmi rang, a vagyon és a fényűző élet már gyermekkorában biztosítva volt számára, felnőttként mégis hátat fordított ezeknek. Elhagyta férjét és családi birtokát, Európába költözött, új nevet vett fel, rózsaszínre festette a haját, és soha többé nem tért vissza az Egyesült Államokba.
Cornelia 1900-ban született az Észak-Karolina állambeli Biltmore Estate-en, amelyet apja, George Washington Vanderbilt II építtetett a 19. század végén. A francia kastélyokat idéző rezidencia ma is az Egyesült Államok legnagyobb magántulajdonban álló otthona. Egyetlen gyermekként Cornelia örökölte a birtokot és azt a mesés vagyont is, amelyet dédapja, a hajózásból és vasútból meggazdagodó Cornelius Vanderbilt alapozott meg.
Biltmore kívülről valóságos mesevilágnak tűnhetett, Cornelia számára viszont egyre inkább aranykalitkává válhatott. Magántanárok nevelték, elit iskolába járt, majd 1924-ben férjhez ment a nála tíz évvel idősebb brit diplomatához, John Francis Amherst Cecilhez. Az esküvői szertartásra 500 embert hívtak meg, további 2500 vendég pedig csak a fogadásra kapott meghívást. Két fiuk született, és egy ideig minden a korabeli társasági forgatókönyv szerint alakult. Cornelia jótékonykodott, rendezvényeket szervezett, és férjével együtt 1930-ban megnyitotta Biltmore egy részét a látogatók előtt. A döntés segített fenntartani a birtokot a gazdasági világválság idején.
A fényűző élet viszont láthatóan egyáltalán nem elégítette ki. Hogy pontosan mi zajlott benne, arról kevés biztosat tudunk, ám a következő lépései sokat elárulnak. 1932 körül New Yorkba költözött, ahol művészetet kezdett tanulni, majd néhány hónap múlva Párizsba ment. Férje Biltmore-ban maradt, és tovább vezette a birtokot. Két évvel később elváltak. Cornelia ekkor végleg Európát választotta, és többé nem tért vissza sem Biltmore-ba, sem az Egyesült Államokba. Még édesanyja 1958-as temetésére sem utazott haza.
Párizsban lassan maga mögött hagyta azt a személyiséget is, amelyet a Vanderbilt név jelentett. A Nilcha nevet kezdte használni, érdeklődése a numerológia, a misztika és a spiritualitás világa felé fordult. Haját élénk rózsaszínre, később kékre festette, ruháit pedig gyakran azokhoz a színekhez választotta, amelyeknek transzcendentális jelentőséget tulajdonított. Mindez jóval több volt egyszerű különcködésnél. A névváltás, a feltűnő hajszín és a bohém életmód egy olyan nő megszületését jelezte, aki nem akart többé kizárólag egy híres család örököseként létezni. A Vanderbilt név Amerikában rangot és kötelességet jelentett, Európában viszont Cornelia lehetőséget kapott arra, hogy újraalkossa önmagát.
Párizs után Angliában telepedett le, ahol még kétszer férjhez ment. Élete második felét egyre távolabb töltötte attól a világtól, amelybe beleszületett. London és egy oxfordshire-i vidéki birtok között élt, művészetek iránt érdeklődött, kínai porcelánokat gyűjtött, és kerülte a nyilvánosságot. 1976-ban, 75 évesen halt meg Angliában. Nem a Vanderbilt családi sírboltban helyezték nyugalomra, hanem elhamvasztották, maradványai később Skóciába kerültek.
Olvasd el ezt is!