Gyakran azt gondoljuk, hogy a boldogsághoz nagy dolgok kellenek, de a legtöbbször az egészen hétköznapi, egyszerű és spontán történésekben leljük a legnagyobb örömünket. Például az az érzés megvan, hogy mezítláb rohangálsz odakint a ragyogó nyári napfényben, hemperegsz, fára mászol, birkózol, tollaslabdázol, száll az ének, szép az élet?
Ezek azok a szagos-zajos kerti élmények, melyek idővel idilli, Instagram-filterrel ellátott fotókként égnek be emlékezetünkbe, hogy aztán elkísérjenek egész életünkön át. Ezeket a képeket felidézve érthető, miért is szeretjük a családunk körében töltött, önfeledt kerti pillanatok egész testünket átjáró érzését. De valami ilyesmi lehet az a bizsergető szabadság- és biztonságélmény is, amit oly kényszeresen keresünk egész életünkön át.
Kiülni a szabadba
Ma már magától értetődő, hogy úgy élünk a kertben, mint egy tágas szobában a nappali kanapéján. De ez nem volt mindig így. Milyen út vezetett a dísznek szánt bútoroktól odáig, hogy ma már egész napokat ücsörgünk odakint, és annyi felejthetetlen emléket köszönhetünk a kertnek? Mindennek van története, még a kerti bútoroknak is. Azt gondolhatjuk, hogy mióta világ a világ léteznek kertek és talán a kerti bútorokra sem kellett sokat várni. Az első megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot azonban az ókori rómaiaknál, azon belül is Pompejiben találjuk. Itt láthatjuk azokat a díszesen faragott kőpadokat, amelyekkel lehetett dicsekedni a vendégeknek, de azt talán senki nem kívánta, hogy le is ültessék. Ezek az alkalmatosságok ugyanis nem a kényelmükről voltak híresek.
Ettől függetlenül, akkoriban ezek a kertek a pompeii emberek mindennapi életének szerves részei voltak, a pihenés és a luxus helyszínei, illetve a vendégfogadásé és a vallásé is. A középkorra a helyzet radikálisan megfordult: a gyeppadok, vagyis pad alakra formált és fűvel fedett, kényelmes földhalmok ötletét ma is megirigyelhetnénk, bár itt az esztétika elhanyagolható szempont volt a praktikum mellett.
A kertészkedés kissé visszafejlődött a középkorban, hiszen nem volt annyira fontos az emberek számára, azonban ez nem állította meg a kerti bútorok fejlődését. A középkor folyamán a gyeppadok a kert fontos elemeivé váltak, és a 15. század fordulójára már széles körben elterjedtek. Számos képen és művészeti alkotáson ábrázoltak gyeppadokat a középkori kertekben, melyek befelé néztek, hogy ne kelljen szembesülni a falakon túl zajló háborúkkal. A 17. században az európai emberek elkezdtek városi kerteket építeni, melyek a természet irányításának képességét fejezték ki. Ennek egyértelmű példája a francia barokk kert, mely szökőkútjaival, állatkertjeivel és madárházaival a példátlan gazdagságot fejezte ki.
A végeláthatatlan kertipartikra olykor a szobákból hordták ki a bútorokat, hogy se a kényelem, se a pompa ne hiányozzon a kerti mulatságról. Ezek az igények és megoldások a legújabb időkben is visszaköszönnek.
Fortepan/Lencse Zoltán
A következő trendfordulót a 19. században láthatjuk, amikor az ipari forradalommal világhódító útjára indult a kovácsoltvas, és egyre szélesebb körben terjedtek el az így készült díszes, kecses bútorok a köztereken és a magánszférában egyaránt.
A nemzetközi fejlődéstörténethez hasonlóan Magyarországon is az urbanizáció velejárója volt a városi közparkok és magánkertek megjelenése, így a XX. század végére a kertépítés további fejlődésének alapja és mozgatórugója a városi parkok és családi házak kertjeinek tervezése és kivitelezése lett, amely fejlődés napjainkra elvezetett a kertépítés önálló művészi, építészeti ágként történő megbecsüléséhez. Ennek eredményeképpen az elmúlt évtizedekben felvirágzott a látványos, gyönyörűen kidolgozott kültéri kortárs bútorok piaca. A tervezők új generációja, karöltve a mindig ötletgazdag kézművesekkel, követték kreatív ösztöneiket, és saját kezükbe vették a tervezést, sőt többnyire a gyártást is.
Ez a formatervezői lelkesedés pedig újból élettel tölti meg a kerti bútorok piacát, hátrahagyva azokat az időkre, amire már csak kedves nosztalgiával tekintünk vissza, mint például a természetes rattanból készült kültéri bútorok, vagy a 60-as évektől egészen a 90-es évekig tartó plasztik kerti bútor láz. A műanyag térnyerését számos tényező erősítette és ennek köszönhetően megkerülhetetlenül meghatározta mindenki életét. Valószínűleg nincs olyan otthon, ahol ne lett volna legalább egy műanyag garnitúra. A gyorsan előállítható, könnyen kezelhető plasztikkal a háborúban elveszett bútorokat mielőbb pótolni lehetett, és a populáris kultúra, a tömegtermelés és a gyorsan változó divat is a plasztiknak kedvezett. Aztán jött a műanyagból készült rattan utánzat, mint kültéri divathullám, amit nem olyan rég óta tudhatunk csak magunk mögött.
Akárcsak a barokkban, napjainkban is azt látjuk, hogy elmosódik a határ a kültéri és beltéri bútorok között.
Persze, ma már nem kell kihordanunk a szobát a kertbe, mert ugyanolyan szép, izgalmas és minőségi darabokat szerezhetünk be a szabadtéri életünkhöz, mit amilyeneket a beltéren már megszoktunk. Mára ezek a berendezési tárgyak egyszerű funkcionális kiegészítőkből értékes darabokká váltak, a kínálat pedig sokkal gazdagabb, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Új anyagokkal és innovatív formákkal találkozhatunk, amelyek megfelelnek az új igényeknek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy felejthetetlen szabadtéri élményekben legyen részünk.
Fortepan/Bauer Sándor
Amikor a Kertről beszélünk - így nagy kezdőbetűvel - mi valójában azt az örök élményt, merészen fogalmazva a nehezen megfogható, de könnyen tovaröppenő boldogságot, annak lehetőségét értjük alatta.
Reméljük, a Tectona Grandis Kertberendezés segítségedre lehet abban, hogy a gyerekkori emlékek mellé számodra is újabb és újabb örömöket hozzon majd A kert.
