Robert Pattinson a Tenetben

Az időutazás – egyelőre teljesen elméleti – lehetősége H. G. Wells 1895-ös Az időgép című regényével robbant be a köztudatba. Azóta rengeteg alkotás foglalkozott már ezzel, a tudományos pontosság viszont jellemzően háttérbe szorul az izgalmasabb cselekmény érdekében. Persze léteznek üdítő kivételek: mutatjuk azt a 4 időutazós filmet, ami elméleti szempontból is megállja a helyét.


​12 majom (1995)

Amikor James Cole (Bruce Willis) visszautazik az időben 2030-ból, hogy megállítsa egy pusztító vírus terjedését, azonnal elfogják és elmegyógyintézetbe zárják. Ezután rengeteg időugrás következik, a megrázó történet pedig elég szemléletesen és jól kidolgozottan mutatja be, milyen következményekkel járhat, ha utólag próbálunk beavatkozni a jövőbe.

A film narratívája az időutazás tényleges következményeit realisztikusan vizsgálja, ezért a mai napig ott a helye a témában készült legjobb alkotások között.

​Tenet (2020)

Christopher Nolan sci-fi thrillere egy volt CIA-ügynököt (John David Washington) követ, akinek meg kell akadályoznia, hogy egy orosz oligarcha (Kenneth Branagh) kirobbantsa a harmadik – és egyben utolsó – világháborút. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a támadás a jövőből érkezik.

A Tenet egy olyan időutazós film, amihez foghatót még nem láttunk: a múlt és a jövő ellentétes irányú történései egymással párhuzamosan zajlanak.

A film univerzumának pontosan kidolgozott szabályai teljesen újszerűen hatnak, hibát mégsem nagyon találunk bennük.

​Csillagok között (2014)

Nolan másik, még jobban sikerült filmje a listán Cooperről (Matthew McConaughey) szól, aki egy csapat űrhajóssal lakható bolygók keresésére indul a Naprendszeren túlra, miután a Föld élelmiszerforrásai szinte teljesen kimerültek. Attól függően, hogy Cooperék éppen melyik bolygón tartózkodnak, illetve milyen közel vannak a filmben központi szerepet játszó fekete lyukhoz, teljesen máshogy érzékelik az időt.

Bár szigorúan vett időutazásban egyik szereplő sem vesz részt, mégis valami nagyon hasonlót tapasztalnak meg azáltal, hogy saját időérzékelésük lelassul vagy felgyorsul a Földön maradt emberekéhez képest.

Kétségtelen, hogy listánk leginkább tudományosan megalapozott filmjéről van szó – ezt mutatja az is, hogy a Csillagok között elméleti hátteréről azóta egy elismert könyv is megjelent.

​Vissza a jövőbe (1985)

Robert Zemeckis 1985-ös klasszikusának megjelenésekor az időutazás mint fogalom még eléggé friss volt a popkultúrában. A történet Marty McFly-ról (Michael J. Fox) szól, aki az 1950-es évekbe utazik vissza egy erre a célra átalakított autóval, hogy megmentse mentorát, Brown doktort (Christopher Lloyd). Marty ezután találkozik saját anyjával, aki még csak tinédzser, és azon kell ügyködnie, hogy (leendő) szülei egyáltalán összejöjjenek.

A film rendkívül szórakoztatóan foglalkozik az időutazás emberi életekre gyakorolt hatásával és ok-okozati összefüggéseivel, mindezt ráadásul – az 1985-ben rendelkezésre álló tudományos és technológiai háttérhez képest – pontosan mutatja be.

A figyelmetekbe ajánljuk