Valójában bármilyen paradoxont meg tud oldani, amit csak akarunk.
Az idő és a kauzalitás modern értelmezése az általános relativitáselméletből ered. Albert Einstein elméleti fizikus elmélete a teret és az időt egyetlen egységbe - a téridőbe - foglalja össze, és figyelemre méltóan bonyolult magyarázatot ad mindkettő működésére, olyan szinten, amilyet egyetlen más bevett elmélet sem tud felmutatni. Ez az elmélet már több mint 100 éve létezik, és kísérletileg rendkívül nagy pontossággal igazolták, így a fizikusok meglehetősen biztosak benne, hogy pontos leírást ad Univerzumunk oksági szerkezetéről. A fizikusok évtizedek óta próbálják az általános relativitáselmélet segítségével kideríteni, hogy lehetséges-e az időutazás. Kiderült, hogy fel lehet írni olyan egyenleteket, amelyek leírják az időutazást, és amelyek teljesen kompatibilisek és konzisztensek a relativitáselmélettel. De a fizika nem matematika, és az egyenletek értelmetlenek, ha nem felelnek meg semminek a valóságban.
Két fő szempont miatt gondoljuk úgy, hogy ezek az egyenletek irreálisak lehetnek. Az első kérdés gyakorlati jellegű: úgy tűnik, hogy egy időgép megépítéséhez egzotikus anyagra lenne szükség, azaz negatív energiájú anyagra. Minden anyag, amit a mindennapi életünkben látunk, pozitív energiájú - negatív energiájú anyagot nem lehet csak úgy találni. A kvantummechanikából tudjuk, hogy ilyen anyag elméletileg létrehozható, de túl kis mennyiségben és túl rövid ideig. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy lehetetlen egzotikus anyagot létrehozni megfelelő mennyiségben. Sőt, más egyenleteket is felfedezhetünk, amelyek lehetővé teszik az időutazást anélkül, hogy egzotikus anyagra lenne szükség. Ezért lehet, hogy ez a kérdés csak a jelenlegi technológiánk vagy a kvantummechanika megértésének korlátja.
A másik fő kérdés kevésbé gyakorlatias, de annál jelentősebb: ez az a megfigyelés, hogy az időutazás ellentmondani látszik a logikának, időutazási paradoxonok formájában. Az ilyen paradoxonoknak több típusa létezik, de a legproblémásabbak a konzisztencia-paradoxonok. A tudományos-fantasztikus irodalom népszerű trópusa, a konzisztencia-paradoxonok mindig akkor fordulnak elő, amikor van egy bizonyos esemény, amely a múlt megváltoztatásához vezet, de maga a változás megakadályozza, hogy ez az esemény egyáltalán megtörténjen. A tudományos-fantasztikus irodalomban gyakori tévhit, hogy a paradoxonokat meg lehet teremteni. Az időutazókat általában arra figyelmeztetik, hogy pontosan emiatt ne változtassanak jelentősen a múlton, és kerüljék a találkozást múltbeli önmagukkal.
A fizikában azonban a paradoxon nem olyan esemény, amely ténylegesen megtörténhet - ez egy tisztán elméleti fogalom, amely magának az elméletnek az ellentmondásosságára utal. Más szóval, a konzisztencia-paradoxonok nem pusztán arra utalnak, hogy az időutazás veszélyes vállalkozás, hanem arra, hogy egyszerűen nem lehetséges. Ez volt az egyik indítéka annak, hogy Stephen Hawking elméleti fizikus megfogalmazta a kronológiai védelemre vonatkozó feltevését, amely szerint az időutazásnak lehetetlennek kellene lennie. Ez a feltételezés azonban mindeddig nem nyert bizonyítást. Ráadásul az univerzum sokkal érdekesebb hely lenne, ha a paradoxonok miatti időutazás kiküszöbölése helyett inkább magukat a paradoxonokat tudnánk kiküszöbölni. Az időutazási paradoxonok feloldására tett egyik kísérlet Igor Dmitrijevics Novikov elméleti fizikus önkonzisztencia-elmélete, amely lényegében azt állítja, hogy a múltba lehet utazni, de a múltat nem lehet megváltoztatni.
A fizika törvényei valahogy összeesküdnének az állandóság megőrzése érdekében. De mi értelme visszamenni az időben, ha a múltat nem lehet megváltoztatni? Néhány kutató szerint vannak olyan időutazási paradoxonok, amelyeket Novikov feltevése nem tud megoldani. Ezzel visszakerülünk a kiindulóponthoz, hiszen ha akár csak egyetlen paradoxont sem lehet kiküszöbölni, az időutazás logikailag lehetetlen marad. Ez lenne tehát az utolsó szög az időutazás koporsójában? Nem egészen. A többszörös előzmények (vagy ismertebb kifejezéssel élve: párhuzamos idősíkok) lehetővé tétele feloldhatja azokat a paradoxonokat, amelyeket Novikov feltételezése nem tud megoldani. Valójában bármilyen paradoxont meg tud oldani, amit csak akarunk.
A kvantummechanika mindenképpen erre utal, legalábbis ha Everett sok-világ értelmezését követjük, ahol egy történet több történetre osztható, minden lehetséges mérési eredményre - például arra, hogy Schrödinger macskája él-e vagy halott, vagy arra, hogy megérkeztem-e a múltba vagy sem. De ezek csak spekulációk. Az időutazás és a párhuzamos idősíkok szinte mindig kéz a kézben járnak a sci-fiben, de most már bizonyítékunk van arra, hogy a valós tudományban is kéz a kézben kell járniuk. Az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika azt mondja, hogy az időutazás lehetséges, de ha igen, akkor a többszörös történetnek is lehetségesnek kell lennie.
(Forrás: ScienceAlert)
