5 híres napló, amely megmutatja az ismert emberek valódi arcát

A listán szereplő 5 könyv más-más világból érkezik: rejtekhelyről, műteremből, turnék és dalszövegvázlatok mellől, egy nagy író árnyékából és a 17. századi London hétköznapjaiból. A történelem ezekben nem távoli esemény, sokkal inkább olyan élethelyzet, melyben a félelem, szerelem, fájdalom, vagy éppen a hivatás körüli élmények bontakoznak ki.

Anne Frank naplója mára a világ legismertebb történelmi naplójává vált, miközben egy kamaszlány nagyon személyes feljegyzéseiből született. Anne 1942. június 12. és 1944. augusztus 1. között írt, amikor családjával Amszterdamban bujkált Hollandia német megszállása idején. Eleinte saját magának jegyezte le a gondolatait, később azonban egyre tudatosabban dolgozott a szövegen, mert író szeretett volna lenni, és hitt abban, hogy feljegyzéseiből egyszer könyv készülhet. Anne Frank nem sokkal a tizenhatodik születésnapja előtt halt meg a bergen-belseni koncentrációs táborban. Naplóját a család egyik segítője mentette meg az elhurcolásuk után, majd a háború végén olvasatlanul adta át Anne édesapjának, Otto Franknak.

Frida Kahlo alakját ma már szinte lehetetlen elválasztani attól az ikonikus képtől, amely köré az életműve és a személyes története épült a köztudatban. Festményei, arca, öltözködése és szenvedéstörténete egyaránt a 20. századi művészet egyik legismertebb figurájává tették. Az utolsó éveiben vezetett naplója azonban még közelebb enged hozzá, mert nem magyarázza a műveit, inkább megmutatja azt a belső világot, amelyből azok megszülettek. A napló egyszerre kézirat, képzőművészeti album és személyes vallomás. Rajzok, színek, töredékes gondolatok, politikai utalások, Diego Riverához fűződő kapcsolata és a testi fájdalom lenyomatai váltják egymást benne.

Kurt Cobain naplói egészen más típusú kordokumentumok. A Nirvana frontembere a 20. század végének egyik legmeghatározóbb popkulturális alakja lett, miközben egész pályája tele volt feszültséggel. Egyszerre volt ösztönös dalszerző, a punkok világából érkező kívülálló, MTV-korszakos sztár és olyan ember, aki egyre nehezebben viselte azt a figyelmet, amelyet éppen a saját zenéjének köszönhetett. A kötet bejegyzései, rajzai, dalszövegvázlatai és töredékei zavarba ejtően közel visznek hozzá. Helyenként dühösek, máshol ironikusak vagy éppen meglepően sebezhetők, és ami a legérdekesebb, hogy közben kirajzolódik belőlük egy generáció hangja is.

Lev Tolsztoj felesége, Szofja Tolsztaja hosszú évtizedeken át vezetett naplót, egészen férje 1910-es haláláig. A feljegyzéseket könnyű egy nagy író házasságának dokumentumaként olvasni, ennél azonban jóval többet adnak: egy önálló női sors történetét, amelyben a csodálat, a kiszolgáltatottság, a harag, az intellektuális igény és az összetartozás egyszerre van jelen. Szofja Tolsztaja egy viharos korszak hátterében írt. Életét a régi, feudális Orosz Birodalom átalakulása, forradalmak és háborúk árnyékolták be, naplóinak legnagyobb ereje mégis a személyes nézőpontban rejlik. A bejegyzésekből egy kifejezetten energikus, érzékeny és művelt asszony alakja rajzolódik ki, aki sok szenvedés és feszültség közepette is ragaszkodott a szellemi élethez.

Samuel Pepys 1660. január 1. és 1669. május 31. között szinte naponta írt feljegyzéseket. A londoni tengerészeti hivatal tisztviselőjeként közelről látta a kor politikai és társadalmi változásait, de naplójának varázsát éppen az adja, hogy a nagy események mellé a legapróbb hétköznapi részletek is bekerültek. Pestis, tűzvész, koronázás, színházi élet, munkahelyi ügyek és háztartási apróságok férnek meg egymás mellett a lapokon. Pepys sajátos gyorsírásos rendszerrel jegyezte fel gondolatait, melynek szövegét csak jóval halála után fejtették meg. A napló ma a 17. századi London egyik legfontosabb személyes forrása, mert nem utólagos történelmi összegzésként született.