Szülei háromszor is elmegyógyintézetbe záratták a világ egyik legolvasottabb íróját

Coelho középosztálybeli, katolikus családban nőtt fel Brazíliában, az 1960-as évek társadalmi közegében. Gyerekkorától kezdve érdeklődött az írói pálya iránt, csakhogy abban az időben a művészek munkáját sokan kiszámíthatatlannak tartották, sőt egyenesen a zülléssel azonosították. Coelho szülei sem vélekedtek másként, akik rendezett, polgári életet képzeltek el számára.

Tizennyolc évesen az író még megpróbálta összeegyeztetni a családi elvárásokat és a saját vágyait. Nappal tanult, éjszaka pedig művészek közé járt, színházi társulatok körül mozgott, és olyan emberek társaságát kereste, akik közelebb vitték ahhoz az élethez, amelyre vágyott. Végül bevallotta édesanyjának, hogy ragaszkodik az elképzeléseihez, ő azonban azonnal elutasította.

Egy reggel két ápoló jelent meg nála, akik azt mondták, hogy csak megvizsgálják, a saját érdekében. Végül szülei kérésére pszichiátriai intézetbe szállították, mivel úgy vélték, fiuk elveszítette a józan ítélőképességét. Ez volt az első alkalom, hogy Coelho elmegyógyintézetbe került, de közel sem az utolsó. Vizsgálatoknak vetették alá, kezeléseket kapott, miközben úgy érezte, hogy valójában azért büntetik, mert nem hajlandó lemondani az álmáról. Egy idő után megszökött, utazgatott, majd hazatért. A családban rövid ideig nyugalom uralkodott, de amikor a szülei látták, hogy ismét ugyanazokban a művészkörökben mozog, ismét intézetbe küldték.

A második alkalommal már elektrosokk-kezelést is kapott. Később harmadszor is bekerült, és ekkor már maga is elbizonytalanodott. Egy ponton azon gondolkodott, hogy talán egyszerűbb lenne valóban „megőrülni”, mert akkor nem kellene szembenéznie sem a családi elvárásokkal, sem a saját kudarcaitól való félelmével. Az intézet világa ekkorra ismerőssé vált számára, és látta, hogy a betegek jelentős része képes értelmes beszélgetésekre és saját gondolataik is vannak. Végül ismét a szökés mellett döntött.

Ezután a szülők hozzáállása is megváltozott: már nem fenyegették fiukat azzal, hogy visszaküldik. Coelho ekkor valóban rendezetlen életet élt: agresszívebb lett, abbahagyta a tanulmányait, otthagyta a munkát, amelyet a szülei szereztek neki, és ideje nagy részét színházakban, bárokban töltötte, miközben állandóan írt. A kiadók sorra visszadobták műveit, és mivel diplomája sem volt, jövőképe bizonytalanná vált.

Egy nap dühében szétverte a saját szobáját. Ezzel feltételezhetően azt akarta megmutatni szüleinek, hogy igazuk volt: ő nem tud a „normális” világban élni, és inkább visszamenne az intézménybe. A család orvost hívott, aki közölte, hogy nem fogja magával vinni, mert Coelho nem őrült. Szerinte az író a felnőtt élet terhei elől a betegszerepbe akart menekülni, mert könnyebb lenne számára ellátottnak lenni, mint felelősséget vállalni.

Ezután dolgozni kezdett, dalszövegeket írt, majd kipróbálta magát színészként, újságíróként és színházi rendezőként is. 1980-ban megnősült, a harmincas évei elejére pedig látszólag sínre került az élete. Volt munkája, pénze és társa, mégis úgy érezte, a legfontosabb álma továbbra is elérhetetlen. Harmincnyolc évesen eldöntötte, hogy többé nem halogatja az írást, így otthagyta jól jövedelmező dalszövegírói karrierjét, és a könyveire kezdett koncentrálni.

1987-ben megjelent A zarándoklat című kötete, amelyet saját élményei inspiráltak. Egy évvel később megszületett Az alkimista is, amelyet először egy kisebb brazil kiadó jelentetett meg mindössze 900 példányban, majd leállt az újranyomásával. Coelho nagyobb kiadót keresett, később a Brida sikere után Az alkimista is új lendületet kapott, 1994-ben a HarperCollins kiadásában nemzetközileg is elismertté vált, a könyvből pedig világsiker lett.

A szüleivel való kapcsolata később meglepően árnyaltan alakult. Coelho nem gyűlölte őket azért, amit vele tettek. Sőt, arról beszélt, hogy egész életükben bűntudatot éreztek a döntéseik miatt, ő pedig úgy lájta, hogy nem ártani akartak neki, hanem megmenteni. Az író úgy magyarázta a történteket, hogy nem kellett megbocsátania nekik, mert sosem hibáztatta őket igazán.