Egész New York látta az arcát, mégis egy elmegyógyintézetben halt meg

Audrey Munson 1891-ben született Rochesterben. Gyerekkorát korán megterhelték a családi és anyagi nehézségek: szülei elváltak, édesanyja egyedül nevelte, majd ketten New Yorkba költöztek, ahol a fiatal lány színésznői karrierről álmodozott. A fordulat mégsem egy színházi meghallgatáson, hanem az utcán következett be. Manhattanben sétált, amikor egy fotós felfigyelt rá, és felkérte, hogy üljön modellt neki.

Ez a véletlen találkozás tette New York egyik legkeresettebb művészmodelljévé, írja az Artsy. Első nagyobb megbízását Isidore Konti szobrásztól kapta, majd rövid időn belül a korszak elismert alkotói dolgoztak vele. Daniel Chester French, a Lincoln-emlékmű alkotója, Gertrude Vanderbilt Whitney, Attilio Piccirilli és A. Stirling Calder is azok közé tartozott, akik Munson vonásait, tartását és színészi érzékenységét építették be műveikbe. A városban ma is ott vannak ezek a nyomok. A Manhattan Municipal Building tetején aranyozott alak emelkedik a magasba, a Columbus Circle USS Maine-emlékművén kőfigura őrzi a teret, a New York Public Library épületénél és a Metropolitan Museum of Art gyűjteményében őrzött mintegy harminc szobron pedig szintén felismerhető Munson arca és teste.

Munson azonban saját korában sem számított néma háttéralaknak. Az Inspiration, a Purity és a The Girl O' Dreams című némafilmekben olyan modellt alakított, aki nem pusztán ihletforrásként van jelen, hanem aktív szereplője a műalkotás megszületésének. Ez a gondolat később az írásaiban is visszatért.

1921-ben húszrészes cikksorozatot írt a The New York American számára Queen of the Artists' Studios címmel. Ezekben elsősorban nem a szépségéről vagy a botrányokról beszélt, hanem a művészmodellek munkájáról. Arról, hogy a szobrok és festmények mögött nemcsak az alkotó keze, de a modell kitartása, teste, figyelme és értelmezése is jelen van. Szóvá tette a nők alacsonyabb fizetését, a modellek névtelenségét, és azt is, milyen könnyen gazdagodhat meg egy festő vagy szobrász abból a munkából, amelyben a modellnek alig jut elismerés. Munson mintha előre látta volna a saját sorsát. Miközben mások azt ígérték neki, hogy márványban és bronzban örökké élni fog, ő azt kérdezte: mi lesz azzal a nővel, akinek a szépségéből műalkotások születnek, amikor ez a szépség már nem elég a megélhetéshez?

Karrierje az 1920-as évek elején megtört. Előbb egy gyilkossági ügy sodorta a bulvárlapok címlapjára: egy háztulajdonos megölte a feleségét, és azt állította, hogy Munsonba volt szerelmes. A modellt semmilyen felelősség nem terhelte, a sajtó mégis rátapadt a történetre. Később egy befolyásos Broadway-producer közeledését utasította vissza, Munson elmondása szerint pedig ezután hirtelen elmaradtak a munkalehetőségek. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg, később pedig pszichiátriai intézetbe került. Negyvenéves volt, amikor a St. Lawrence State Hospital betege lett, és élete hátralévő részét ott töltötte. 1996-ban, 104 évesen halt meg.