Anyját kivégezték, őt fattyúnak tartották, mégis Anglia királynője lett
I. Erzsébet még hároméves sem volt, amikor kivégezték anyját, Boleyn Annát, őt pedig megfosztották hercegnői címétől. Később kihallgatták, a londoni Towerbe zárták, és éveken át egy olyan udvarban kellett boldogulnia, ahol egyetlen rossz politikai döntés akár az életébe is kerülhetett. 25 évesen mégis ő örökölte Anglia trónját.
Erzsébet 1533 szeptemberében született VIII. Henrik és Boleyn Anna gyermekeként. Bár királylány volt, nem apja egyik fő rezidenciáján nevelkedett, hanem saját udvartartással Hatfieldben élt. Nevelője, Margaret Bryan már gyerekként gyors észjárásúnak és rendkívül értelmesnek tartotta. A biztosnak tűnő helyzet 1536-ban egyik napról a másikra összeomlott. Boleyn Annát május 19-én kivégezték, Erzsébetet pedig törvénytelen gyermeknek nyilvánították, és elvették tőle a hercegnői címet. A változást ő maga is érzékelte. Korábban a hivatalos megszólítása Princess Elizabeth volt, ezután már csak Lady Elizabeth.
Amikor VIII. Henrik következő felesége, Jane Seymour 1537-ben világra hozta a régóta várt fiúörököst, Eduárdot, Erzsébet helyzete még bizonytalanabbá vált. Teljesen azonban nem szorult ki a Tudor családból, részt vett öccse keresztelőjén, később pedig komoly oktatásban részesült. Latint, görögöt, franciát és olaszt tanult, emellett történelmet, teológiát és filozófiát is oktattak neki. Tizenéves korára több nyelven folyékonyan beszélt.
Gyerekkorában újabb kivégzés rázta meg az udvart. VIII. Henrik ötödik feleségét, Howard Katalint házasságtörés vádjával végezték ki, amikor Erzsébet nyolcéves volt. A későbbi hagyomány szerint ekkor mondta ki, hogy soha nem megy férjhez. Az állítás történeti hitelessége bizonytalan, az viszont biztos, hogy később valóban nem kötött házasságot. Apja utolsó felesége, Parr Katalin már egészen más hatással volt rá. Erzsébet közelről láthatta, hogyan vezeti Parr az ország ügyeit, miközben VIII. Henrik Franciaországban hadakozott. Nem sokkal később Henrik visszahelyezte Máriát és Erzsébetet az öröklési rendbe, bár továbbra is fattyúnak számítottak.
Henrik 1547-es halála után a kilencéves Eduárd lett a király. Erzsébet ekkor Parr Katalin és annak új férje, Thomas Seymour háztartásába került. Seymour egyre illetlenebbül viselkedett a kamasz lánnyal, ezért Erzsébetet végül elküldték. Parr halála után Seymour megpróbált közelebb kerülni a trónhoz, Erzsébetet és szolgálóit pedig kihallgatták. Seymourt 1549-ben kivégezték. A következő években Erzsébet számára a túléléshez legalább annyira kellett az önfegyelem, mint a származás. Eduárd 1553-ban úgy próbálta rendezni az öröklést, hogy katolikus féltestvérét, Máriát, valamint Erzsébetet is kizárta volna a trónból. Utódjául Jane Greyt jelölte, az ő uralma azonban gyorsan összeomlott, és Tudor Mária került hatalomra.
Erzsébet helyzete ekkor ismét veszélyessé vált. Protestáns volt, ezért Mária uralkodása alatt könnyen az elégedetlenek természetes jelöltjévé válhatott. A királynő egy időre a Towerbe záratta, később Hampton Courtban házi őrizet alatt tartották. Erzsébet következetesen tagadta, hogy részt vett volna az ellene szervezett összeesküvésekben. Amikor Mária azt hitte, hogy gyermeket vár, Erzsébet trónra kerülésének esélye szinte eltűnt. A terhességről azonban kiderült, hogy nem volt valódi, Máriának végül nem született örököse. 1558 novemberében meghalt, Erzsébet pedig huszonöt évesen Hatfieldben értesült arról, hogy ő lett Anglia új királynője.
A lány, akit hároméves korában megfosztottak rangjától, később kihallgattak és fogságba vetettek, végül negyvennégy éven át ült az angol trónon. Gyerekkorától azt tanulta meg, hogy a Tudor-udvarban a származás önmagában kevés a túléléshez. Erzsébet végül éppen azzal jutott el a koronáig, amire már fiatalon rákényszerült: kivárással, fegyelemmel és rendkívüli politikai óvatossággal.
Olvasd el ezt is!